Egy svájci kutatócsoport tanulmánya szerint a jég- és víztömegek eltolódása kevésbé okozza a Föld forgási idejének a váltakozásait, mint azt korábban gondoltuk. A megoldást a bolygó magjában kell keresni, és úgy tűnik, közelebb kerültünk a megoldáshoz.
Azt az általános iskolai ismereteinkből is tudjuk, hogy a Föld nap-éj ciklusa pontosan meghatározott: 24 órát, egészen pontosan 86 400 másodpercet vesz igénybe bolygónk tengely körüli forgása, ettől azonban ritkán tapasztalhatunk eltérő számokat. Svájci geofizikai tudósok egy csoportja most ismét feltárt egy olyan okot, ami befolyásolja a Föld forgását.
Számos különböző ingadozás járul hozzá a Föld naphosszának a változásaihoz. Az egyik 1,72 ezredmásodperc évszázadonként, amit a Hold és a Föld kérgének lassú ugrálása okoz, ott, ahol az ősi jég egykor a bolygónkat borította. A változó vízmennyiség szintén befolyásolják a forgást, illetve évtizedenkénti 2-3 ezredmásodperces fluktuációt okoznak a bolygónk folyadékmagjában bekövetkező nagyszabású áramlások.
Van azonban egy évezredenként előforduló 3-4 ezredmásodperces változás, aminek az okát a mai napig nem sikerült megfejteni. A svájci ETH Zürich geofizikusaiból álló csoport egy frissen megjelent tanulmányban úgy véli, a választ a Föld megolvadt vasmagjában kell keresni. A kutatók elárulták, hogy mind az elméleti modellezési technikák, mind a megfigyelési adatok gyűjtése jelentősen fejlődött azóta, hogy 2006-ban sikertelenül vizsgálták a mag és a köpeny határán zajló mozgást.
Az eltérés azonosításához a kutatócsoportnak figyelembe kellett venni az összes többi ismert változás adatait. Aprólékosan modellezniük kellett a jég és a víz térfogatának az elmozdulását, azok hogyan határozzák meg a bolygó forgását. A Hold vonzásának és a Föld rugalmas kérgének a hatásait is figyelembe kellett venni, és ami ezek után megmaradt, azt kellett alaposan megvizsgálni, hogy kimutathassák a mag hatásainak a jeleit. A kutatók a vizsgálathoz neurális hálózatot használtak, valamint a Föld mágneses terének kőzetekből nyert méréseit és a mágneses tér modern méréseit.
A csoport Kr. e. 720-ig visszamenőleg megvizsgálta a hold- és napfogyatkozásokat, és végül arra az eredményre jutottak, hogy
a Föld jég- és víztömegének az eltolódása sokkal kisebb hatással van a bolygó forgására, mint azt korábban gondolták.
Ráadásul az évezredes időskálán bekövetkező ingadozások összhangban voltak a Föld külső folyékony magjának magnetohidrodinamikájára vonatkozó egyszerűsített modellel.
Ez a kutatás azonban nem jelenti azt, hogy le lehet zárni a fejezetet a Föld forgásának váltakozásairól szóló rejtélyt. Egy ilyen rendkívül finom dolgot mérni és annak okait azonosítani nem könnyű, és hibahatár is van.
„Eredményeink a belső geodinamika fontosságát mutatják a hosszú periódusú naphosszingadozásokban, különösen a Föld külső magjában zajló folyadékmozgás miatt. A fennmaradó hiányosságok miatt – beleértve a mag dinamikájának különböző összetevőit figyelembe vevő átfogó fizikai modell hiányát – azonban bőséges motiváció van a Föld magjának jelenleg rendelkezésre álló modelljeinek javítására” - írják tanulmányukban a kutatók.