A NASA folyamatosan monitorozza az úgynevezett Dél-atlanti mágneses anomáliát, amely Dél-Amerika és Délnyugat-Afrika között húzódó terület, ahol a töltött részecskéket tartalmazó Van Allen sugárzási öv magassága 600 kilométer helyett csak 200 kilométer magasságban húzódik – írja a Science Alert.

Az anomáliát még 1958-ban fedezték fel, azóta a megfigyelések szerint a Föld mágneses mezejének gyengülésével párhuzamosan északi, északnyugati és keleti irányban növekedett. Legutóbb 2021-ban mérték egy CubeSat miniműhold segítségével – utóbbi mérés alapján úgy tűnik, hogy az anomália a két részre szakadás felé tart.

Még pontosabban egy fordított polaritású helyi mező növekedik erősen a Dél-atlanti régióban, a mező intenzitása ezért gyengébb, mint a környező térségben

– magyarázta a NASA geofizikusa, Weijia Kuang.

A jelenség nem egyedi, hanem visszatérő legalább 11 millió éve, és nincs közvetlen összefüggésben a Föld több százezer évente bekövetkező mágneses pólusváltásával. 

Jelenlegi tudásunk szerint a bolygó mágneses mezeje a Föld magjában található óceánnyi olvadt vas kavargásából keletkezik. Ebbe a folyamatba szól bele az Afrika alatt 2900 kilométerrel húzódó úgynevezett alacsony nyírási sebességű sűrűbb terület.

Az anomália egyik következménye, hogy az itt alacsony pályán keringő műholdakat ugyancsak kevésbé védi a bolygót kozmikus sugárzástól védő mágneses pajzs, ezért gyakoribbak a Napból érkező nagy energiájú protonok becsapódása által okozott zárlattal járó fedélzeti meghibásodások.