Először úgy tűnt, nagyon veszélyesek a fekete konyhai eszközök, azután kiderült, hogy mégsem. Aki még nem felejtett le egy nullát egy nagy szám végéről, az dobhatja az első spatulát.
2024 októberében aggasztó beszámoló jelent meg a környezetkémiai tudományos szaklap, a Chemosphere hasábjain, amely a műanyagokhoz adott különböző lágyító, UV-álló és más adalékok közül az úgynevezett BFR-eket, vagyis brómozott égésgátló anyagokat, és az OFR-eket, vagyis organofoszfát égésgátlókat vizsgálta. Ezek a vegyszerek a többi adalékhoz hasonlóan egy sor nyomasztó egészségügyi problémához köthetőek, az idegrendszert mérgező, a hormonháztartást felborító hatásuk van, és természetesen rákkeltőek.
A Toxis-Free Future nevű érdekvédelmi szervezet munkatársai által végzett kutatás arra volt kíváncsi, hogy az elektronikai hulladék újrahasznosítása nyomán az említett anyagokból mennyi kerül háztartási használati tárgyakba, különösen konyhai eszközökbe.
A kutatók arra gyanakodtak, hogy fekete tárgyakban, például fésűkben, játékautókban, fekete spatulákban, lapátokban, kanalakban és más konyhai eszközökben különösen sok égésgátló adalék marad. Utóbbi azért volt különösen aggasztó, mert a méregből különösen sok juthat a szervezetbe, ha szennyezett eszközökkel kavargatjuk az ételünket.
Nem teljesen váratlan módon, az elemzés eredményei igazolták az előfeltételezést. A hír futótűzként kezdett terjedni, novemberre átvette az Atlantic, a CNN és a The New York Times is. Az emberek megrettentek és tömegesen dobálták el a fekete konyhai eszközöket.
Utóbb azonban kiderült, hogy lényegében feleslegesen, a szerzők ugyanis egy egyszerű számolási hibát vétettek. Az eset rámutatott a tudományos hírközlés sérülékenységére: egyrészt komoly hírértékkel bír bármi, ami veszélyes. Másrészt a tudományos megállapítások reprodukciója vagy ellenőrzése sokszor túlmutat a közlő lehetőségein, képességein, és a közeli jövőben nem is várható ebben jelentős változás.
A vizsgált eszközök kétharmadánál előfordult mindkét fajta égésgátló, tízből egynél különösen magas volt a brómozott adalék mennyisége. Megállapították meg, hogy a szennyezett eszközökből a BDE-209 nevű égésgátló anyagból napi 34 500 nanogramm kerülhet a szervezetbe.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala, az EPA által meghatározott értékek szerint a felső biztonságos határ, ha ebből az anyagból napi 7000 nanogramm jut a szervezetbe, testtömegkilogrammonként. Ha az átlagos felnőttet 60 kilósnak feltételezzük, a napi biztonságos bevitel 420 000 nanogramm alatti. A kutatók azonban valahol elhagytak egy nullát és a határértéket 42 000 nanogrammnak vették – a gonosz spatulák értékei így nagyon közel estek ehhez.
A tévedés miatt tehát eltúlozták a veszély mértékét, és a fekete eszközök csak tizenkétszer annyi szennyezéssel közelítették volna meg a hatályos egészségügyi határértéket.
A később mellékelt javításban a szerzők elnézést kértek a hibáért. A Toxic-Free Future képviselője, Megan Liu a malőrre reagálva azt mondta, hogy a számok változtak ugyan, de a végkövetkeztetések nem: a fekete eszközökben esetenként tényleg magasabb az égésgátlók mennyisége és nem ajánlják a használatukat.
Megan Liu közölte továbbá, hogy a tanulmány megjelenése előtt ő is birtokolt fekete plasztik háztartási eszközöket, de ezeket azon nyomban fa és rozsdamentes acéleszközökre cserélte. A műanyagokból szivárgó vegyületek egészségügyi hatásainak pontos meghatározása ingoványos terület, így a határértékek meghatározása sem végletekig egzakt tudomány. Akit tehát az nyugtat meg, most már nem kell úgy éreznie, hogy csőbe húzták, amikor lecseréli fekete műanyag konyhai eszközeit.