A tudományos-fantasztikus irodalom és filmek dolgaitól és ötleteitől szinte elvárjuk, hogy a fejlődéssel megvalósuljanak. De mi újság a kivételekkel, melyek azok a dolgok, amelyek nem teljesen elszálltak, és mégsem valósultak meg?
Verne Gyula óta tudjuk, hogy a tudomány és a technika talajáról szárba szökkenő fantasztikus történetekben leírtak idővel valóra válhatnak. A tengeralattjárótól a holdutazásig számon tartjuk, miféle mai dolgokat láttak előre a szerzők. A kérdés azonban most ennek a fonákja: volt-e olyan elképzelés, ami megvalósulhatott volna, de nem használjuk. Vannak-e olyan futurisztikus dolgok, amelyekről elfelejtettük, hogy létezniük kellene a jövőben, amiben most élünk?
A kézenfekvő köröket elkerülendő, a meg nem valósult dolgok között nem vesszük figyelembe a mesék és álmok világába tartozó toposzokat, mint az időutazás vagy a fénysebesség meghaladása. Olyan témákat is kerülünk, amelyek megvalósíthatók, csak nem olyan formában, ahogy, mondjuk, egy filmben megjelenik – ilyen például a mesterséges gravitáció, amit főkapcsolóval vezérelhető módon nem, de forgással elő tudunk állítani.
A lényeg: teljesen háztartási perspektívából nézzük, hogy mi az, ami nincs, pedig akár jó is lehetne.
Rögtön kicsit ellent is mondunk magunknak, mert a Star Wars világa, ahol mindenütt egységnyi gravitáció érvényes, tudományos szempontból inkább operett, mintsem fantasztikus mű. A karbonitfagyasztás tényleg inkább turbódramaturgiát és népmesét ötvöző motívum. Csak hát háztartási perspektívából (és populáris kultúra felől) ellenállhatatlan az ötlet, amit a bronz domborművé változtatott Han Solo jelent. Nagy igény lenne rá, hogy egy szép töltött káposztát vagy kötözött sonkát karbonittá változtatva, fali díszként használjunk, majd szükség esetén – természetesen pókhálózás és portalanítás után – egy gombnyomással fogyaszthatóvá változtassunk.
Ez egy ellentmondásos kérdés: repülő autók egyrészt vannak és mégsincsenek. Másrészt ha eddig valaha is felvetődött, hogy milyen lesz a fantasztikus jövő, mindig elhangzott, hogy repülő autók/lovaskocsik/biciklik lesznek. Ennek ellenére földhöz ragadtak maradtunk, de egyszer, amikor már nem lesz szükség az emberi sofőrökre, felmerül majd, hogy amúgy miért ne repülhetnénk. A technika és a szükséges biztonsági megoldások nyomán lassan, de biztosan lesznek majd repülő autók is, de az Ötödik elemben látható háromdimenziós üldözési jelenet biztosan nem.
A virtuális szemüveggel önveszélyesek vagyunk az utcán, a kiterjesztettvalóság- vagy XR-szemüveggel szupermenők. Ezek az eszközök valahogy kicsit mindig futurisztikusak maradtak, miközben megőrizték a kilencvenes évekre jellemző szerény használati értékhez társuló otromba külsőt, ami például az első Google-szemüvegeket jellemezte. A fejen hordható elektronika egy különleges csoportba tartozik: olyan, ami egyszer bejön és elterjed majd, és nagyot lehet kaszálni rajta. Az Apple jellemzően jól ragadja meg az ilyen dolgokat – nem jó jel, hogy ezúttal nem sikerült nekik, és leállították a Vision Pro gyártását. Következő próbálkozó a Meta, amelyből úgy egy évtizede veszett ki az a menőségfaktor, ami a sikerhez kellene.
Bevalljuk, A bolygó neve: Halál óta titkos kedvencünk a háromdimenziós kivetítős asztal. Az Avatar című filmben is előfordult, szóval egyáltalán nem ritka motívum. Fogalmunk sincs, hogy miért nem kapható ilyen a boltban. Lehet, hogy többet kellene napi szinten földrajzi topográfiával vagy bonyolult épületgépészeti problémák megoldásával foglalkoznunk. Ahogy a filmekben is, létező változata inkább szemléltető eszköz lesz, mintsem gyakorlati használati tárgy.
A Star Trek sok mindent adott nekünk a térhajtóműtől a kajanyomtatón át a flipper mobiltelefonig. Az egyik nagyon várt ötletük az egészségügyi trikorder. Az Enterprise univerzumában a trikorderek kifinomult szenzorok, amelyek specializált változatai nagyon hatékonyak különböző sérülések és rendellenességek diagnosztizálásában. A mai valós házi trikorderrel legfeljebb hőt mérhetünk homlokon. Valahol a kertek alatt viszont készülődik a fantasztikusabb változat: az elmúlt évtizedekben már kísérleteztek hőképalkotós, spektroszkópos szenzorral, kézi DNS-elemzővel, a NASA a Nemzetközi Űrállomáson tesztelt kompakt vérképelemző eszközt 2022-ben, sőt kicsit Elizabeth Holmes 9 milliárd dolláros orvostechnikai átverése, a Theranos is ide tartozik, ami azt ígérte, hogy egy csepp vérből megmond mindent az emberről. Most már csak gyorsan egy eszközbe kellene sűríteni ezeket, lehetőleg ultrahanggal és mesterséges intelligenciával együtt.
(Borítókép: Egy klasszikus trikorder. Fotó: Bruno Vincent / Getty Images)