Nyolc megatonnás atombomba energiájával érkezhet egy aszteroida hét év múlva, amely sűrűn lakott területeket fenyeget, de a becsapódás esélye még így is kicsi.
Ha becsapódik, komoly pusztítást okozhat az az aszteroida, amelyet 2024 utolsó napjaiban fedezett fel a Földet megközelítő égitesteket automatikusan vizsgáló NASA-rendszer, az ATLAS chilei teleszkópja. A 2024 YR4 a számítások szerint 2032. december 22-én mintegy 106 200 kilométerre közelíti meg a Földet. Kozmikus léptékben ez nagyon közel van, az aszteroida ezért rögtön a NASA és az ESA veszélyességi listájának élére került.
A csillagászok szerint pánikra nincs ok, mert a találkozás még így sem túl magas, 1 a 77-hez, vagyis 1,3 százalék. Az égitest a becsapódás veszélyét nullától tízig rangsoroló Torino-skála szerint 3-as fokozatú. A kicsivel összetettebb Palermo-skálán, amely a becsapódás esélyét és a potenciális pusztítást is figyelembe veszi, az YR4 -0,53 értéket kapott, ami szintén erős helyezést ér, de a kilométeres mérethez közelítő Apophis, a 2002 NT7 és az 1950 DA aszteroidák mögött van.
A 2024 YR4 aszteroida mérete 40 és 100 méter közé tehető, pontos adat egyelőre nem ismert. A róla visszaverődő fény alapján 60 méteresre becsülik, csupán ezt figyelembe véve azonban nem lehet pontosan megítélni, mert ha felülete sötétebb, akkor alábecsüljük a méretét, ha viszont kifejezetten sok fényt ver vissza, valós mérete kisebb lehet. Pontos adatot egy radaros mérés adhat.
Az észak-chilei VLT és a La Silla obszervatórium mérései szerint az aszteroida 19,5 perc alatt fordul meg tengelye körül, magnitúdója változása alapján alakja valószínűleg elnyújtott. Fényszínképének elemzése szerint anyaga nem jég vagy törmelék, hanem kő.
Az aszteroida, amelyet már „karácsonyi aszteroidaként” emlegetnek, a légkörbe csapódva felrobbanhat, de elérheti a felszínt is. Hogy a kettő közül melyik következik be, ha egyáltalán bekövetkezik, legfőképpen az aszteroida méretétől és összetételétől függ.
Ha vasból van, gond nélkül átüti a légkört, és becsapódási kráter hoz létre
– mondta David Rankin, a Catalina Sky Survey munkatársa a space.com-nak.
Rankin úgy vélte, hogy a Catalina Sky Survey, amely februárban 8 méteres teleszkóppal vizsgálja a 2024 YR4-et, valószínűleg nem fog tudni újat mondani a becsapódás esélyeiről. A jelenleg 43 millió kilométerre járó aszteroida áprilisra már olyan messzire lesz, hogy a legerősebb teleszkópjainkkal sem fogjuk látni. Sokkal többet tudhatunk meg 2028-ban, amikor az égitest 8 millió kilométerre közelíti meg bolygónkat. Legutóbb egyébként 828 800 kilométeres távolságban járt, két nappal felfedezése előtt, 2024. december 25-én.
Ahogy fentebb említettük, a becsapódás következményei drámaian függnek az aszteroida anyagának tulajdonságaitól, de 100 méteres méret felett már mindenképpen keletkezik becsapódási kráter. A közvetlen pusztítás körzete ekkor 15 kilométer átmérőjű, de a lökéshullám 100 kilométeres körzetben betörné az ablakokat.
A legutóbbi látványos eset 2013 februárjában történt az oroszországi Cseljabinszkban, ahol egy 20 méteres aszteroida 30 kilométeres magasságban felrobbant a légkörben. A leérkező mintegy féltonnányi törmelék egy közeli tóban landolt. A hirosimai atombomba erejének tízszeresére becsült robbanás miatt a városszerte betörő ablakok miatt ezernégyszázan sérültek meg.
A cseljabinszki esemény azonban nem jó példa, az YR4 mérete miatt sokkal inkább hasonlítható az 1908 nyarán Szibériában becsapódott Tunguszka-meteorhoz. Ez sem hagyott becsapódási krátert, viszont a cseljabinszki meteornál kétszer nagyobb és tízszer nehezebb volt, illetve több mint kétezer négyzetkilométeren letarolta az erdőt.
Ilyen léptékű esemény nyomán keletkezett 50 ezer éve az arizonai Barringer-kráter, amit egy 40 méteres, nagy vastartalmú aszteroida hozott létre, 1200 átmérőjű, 170 méter mély krátert hagyva.
A becsapódás által 2032 decemberében veszélyeztetett zóna az Egyenlítőhöz közel, azzal majdnem párhuzamosan halad Dél-Amerika, Közép-Afrika, India és az Indokínai-félsziget felett. Ez azért jelent problémát, mert Afrikában, Dél-Ázsiában és igazából
globálisan is ezek az emberek által legsűrűbben lakott területek.
Jelenlegi ismereteink alapján a másodpercenként 17,32 kilométeres sebességgel becsapódó YR4 mintegy 8 megatonnás nukleáris bombának megfelelő energiát szabadítana fel, és a becsapódás középpontjától mintegy 50 kilométeres távolságig okozna pusztítást.
Apró meteorokkal gyakran találkozik a Föld, a becsapódás esélye ezek méretének növekedésével radikálisan csökken. A világ országait a világűrrel kapcsolatban leginkább a tudományos presztízs és a katonai fejlesztések foglalkoztatják, és csak utóbb derül ki, hogy a közvéleménynek inkább az lenne a fontos, hogy legyen valamilyen megoldásunk az aszteroidák elhárítására.
A területet érintő tudományos tevékenység az utóbbi években kezdett élénkülni. Kína ma már aktívan dolgozik fenyegető aszteroidákat eltérítő programon. Az Egyesült Államok 2022-ben a DART program keretében már végzett sikeres kísérletet egy 177 méteres égitest mozgásának módosításával. Amennyire tudjuk, egy valódi bolygóvédelmi akció végrehajtásának egyik legingatagabb része a költségvetési pénz és a napi politika.
Egy hatvanméteres égitestet egy becsapódó féltonnás eszköz pusztán a mozgási energiája által eltéríthet. Amerikai kutatások szerint ilyen célra hidrogénbomba is alkalmas lehet, bár nem a lökéshullám következtében, hanem azért, mert az aszteroida atomvillanás miatt felizzó oldala rakétahajtóműként viselkedne. Lényeges, hogy ezek drasztikus megoldások, de ha idejekorán felfedezzük a fenyegetést jelentő objektumot, évekig működő, szerényebb tolóerejű eszközzel is biztonságos pályára terelhetjük azt.