A világűr anyagának látható része hatalmas galaxiscsoportokat és ezekből álló nyalábokat alkot. A most felfedezett képződmények a legnagyobbak közé tartoznak.
A müncheni Max Planck Fizikai Kutatóintézet Hans Böhringer által vezetett csillagászcsapata egy 70 galaktikus szuperklaszterből álló kozmikus struktúrát azonosított. A Quipu nevű képződmény 200 millió milliárd napnyi tömeget tartalmaz, és 13 ezerszer akkora, mint a Tejútrendszer. A Quipu név a magyarul kipuként írt, Inka Birodalomban használt számíró rendszerből jön, amely zsinórokra kötött csomók segítségével jegyzett fel és tárolt fontos adatokat.
Az, hogy milliárd fényéves léptékben mit tekintünk egységes és egybefüggő képződménynek, komoly vita tárgya. A Quipu 1,3 milliárd fényéves kiterjedésével beelőzi például az 520 millió fényév hosszú Laniakea szuperklasztert. Az elsőség címéért versenyben van továbbá a 10 milliárd fényév kiterjedésű Hercules Corona-Borealis Nagy Fallal. A röviden Nagy Falnak is nevezett struktúrát az ELTE TTK Fizikai Intézet csillagászai, a Horváth István, Bagoly Zsolt és Jan Hakkila által vezetett magyar–amerikai csapat fedezte fel 2013-ban, de a létezése egyelőre vitatott.
Nagy falakból ráadásul nem kevés létezik, amelyeket kvazárok csoportosítása és gamma-sugár-kitörések alapján írnak le. A Quipuhoz hasonló méretű a Sloan Nagy Fal, a Déli-sarki Fal, a King Ghidorah szuperklaszter és a Big Ring. Kisebb és nagyobb csoportosulások is léteznek, de a Quipuval együtt ezek azok, amelyek éppen az elméleti határ felett vannak – ezek nem tekinthetők egységes struktúráknak, amennyiben a világegyetemet homogénnek is tekintjük.
A német szakemberek a kozmikus röntgensugárzást kutató egykori űrteleszkóp, a ROSAT adatait használták. Az energiaszintek alapján igyekeztek definiálni, mikor tekinthető egy kozmikus szerveződés egy egységes struktúrának – ekkor rajzolódott ki számukra a Quipu. Természetesen ezzel kapcsolatban is felvetődik a kérdés, van-e olyan gravitációs erő, ami a részeit összetartja, mi van, ha nincs ilyen, és a csoportot alkotó galaxisok egyszerűen szétszóródnak a világegyetem tágulásával.
A kozmikus evolúció során a jövőben ezek a szuperstruktúrák több széteső egységre válnak szét. Ennélfogva átmeneti képződmények, de jelenleg különleges fizikai entitások, sajátos tulajdonságokkal és speciális kozmikus környezettel, ami különleges figyelmet érdemel
– vélekedtek a kutatók.
A kutatás nemcsak a Quiput, hanem négy másik nagy galaxiscsoportot is azonosított. Ez az öt struktúra tartalmazza a világegyetem anyagának negyedét, a galaxisok 30 százalékát és a galaxisklaszterek 45 százalékát. Összesen a világegyetem térfogatának 13 százalékát foglalják el. Nem csak arról van szó, hogy a csillagrendszerekbe, galaxisokba és galaxiscsoportokba tömörödő anyag a világegyetemben egyik helyen ritkább, míg máshol sűrűbb. A bennük található gáz és sötét anyag komoly hatással van a környezetükre.
A német kutatók leírták, hogy a Quipu és társai torzítják az ősrobbanás után keletkezett mikrohullámú háttérsugárzást, a fény pályáját a téridővel együtt meggörbítve gravitációs lencseként működnek. Másrészt a struktúrák egyes részeinek mozgási sebessége változó lehet, ami torzíthatja a világegyetem tágulásával kapcsolatos méréseket. Ezért vezethetett komoly tudományos válsághoz, hogy a tágulás sebességét kifejező Hubble-állandóra több eltérő adat is keletkezett.