Egyiptomban több mint egy évszázad után először fedeztek fel egy fáraósírt – jelentette be a brit és egyiptomi régészek közös kutatócsoportja. A Királyok Völgyében végzett ásatások során II. Thotmesz sírjára bukkantak, aki az ókori Egyiptom egyik jelentős uralkodója volt. A felfedezést a dr. Piers Litherland brit régész vezette csapat tette, a leletet pedig Tutanhamon sírjának 1922-es feltárása óta a legfontosabbnak tartják.
Nem mindennapi felfedezést eredményezett a New Kingdom Research Foundation és az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium közös projektje: több mint 100 év után újabb ókori egyiptomi fáraó sírját sikerült feltárni. A kutatás a Cambridge-i Egyetem McDonald Régészeti Kutatóintézetének támogatásával zajlott, a csapatot pedig dr. Piers Litherland brit régész vezette, aki tulajdonképpen egész életét az ókori egyiptomi rejtélyek feltárásának szentelte.
A sírra egy véletlennek köszönhetően figyeltek fel, amikor Litherland egy lépcsősorra bukkant, amely egy mélyen fekvő kamrához vezetett. A régészek először azt hitték, hogy egy királyné sírját találták meg, azonban a mennyezet díszítése – az Amduat, amelyet kizárólag uralkodók sírjaiban használtak – egyértelművé tette, hogy egy fáraó nyughelye található ott.
Amikor felnéztem, és megláttam a csillagokkal díszített mennyezetet, tudtam, hogy valami rendkívüli felfedezést tettünk
– idézi Litherland szavait a The Guardian.
A sír azonban üres volt. A kutatók megállapították, hogy az évezredek során áradások sújtották a sírkamrát, mivel egy vízesés alá építették. Az árvíz miatt a temetkezést valamikor a fáraó halála után néhány évvel eltávolították, és egy másik helyre szállították. A sír azonosítása során a régészek alabástrom töredékekre bukkantak, ezeken szerepelt II. Thotmesz fáraó neve. „Ha ezek a tárgyak nem törtek volna össze, talán soha nem tudjuk meg, ki nyugodott itt” – tette hozzá Litherland.
II. Thotmesz fáraó az ókori Egyiptom 18. dinasztiájának egyik uralkodója volt Kr. e. 1493 és 1479 között. Bár uralkodása viszonylag rövid volt, fontos szerepet játszott a dinasztia történetében, főként azáltal, hogy férje és féltestvére volt az egyik legismertebb női fáraónak, Hathsepszutnak. II. Thotmesz apja I. Thotmesz, anyja pedig Mutnofret, egy másodlagos feleség volt. Trónra lépésével egy erős és terjeszkedő Egyiptomot örökölt, amelyet apja katonai hódításai tettek hatalmassá. Bár II. Thotmesz is vezetett hadjáratokat – különösen Núbiában és a mai Szíria területén –, uralkodása alatt nem ért el olyan jelentős katonai sikereket, mint elődei vagy utódai.
Hathsepszut, aki II. Thotmesz főfelesége és féltestvére volt, valószínűleg nagy befolyást gyakorolt rá és az államügyekre. Egyes történészek úgy vélik, hogy II. Thotmesz gyenge uralkodó lehetett, és felesége már az ő idejében is fontos politikai szereplőként tevékenykedett. Halála után Hathsepszut régensként átvette a hatalmat a II. Thotmesz mellékfeleségétől, Iszettől született III. Thotmesz helyett, majd később saját jogán fáraóvá nyilvánította magát, ami szokatlan volt a korabeli Egyiptomban. Ezért is feltételezik, hogy II. Thotmesz uralma nem volt erős, és Hathsepszut már az ő életében előkészítette saját hatalomátvételét.
A 18. dinasztia uralkodásának idejére a történészek az ókori Egyiptom legdicsőbb időszakaként tekintenek – ez az éra jelentette Egyiptom katonai, politikai és kulturális csúcspontját, amikor a birodalom hatalma Núbiától egészen a mai Szíriáig terjedt. A dinasztia alapítója I. Jahmesz volt, aki felszabadította Egyiptomot a külső uralom alól, kiűzte a hükszoszokat és helyreállította az ország egységét. Ezt követően a fáraók egymás után indítottak hadjáratokat, hogy kiterjesszék befolyásukat: közülük a legsikeresebb III. Thotmesz volt, aki Egyiptom történetének egyik legnagyobb hódítójává vált.
A dinasztia legismertebb fáraói között találjuk a korábban is említett Hathsepszutot, aki nőként is teljes jogú fáraóként uralkodott, és a hadjáratok helyett inkább a gazdasági és építészeti fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Ő építtette a híres Deir el-Bahari templomot, és kereskedelmi kapcsolatokat létesített távoli vidékekkel, például Punt földjével. Nem sokkal később IV. Amenhotep (Ehnaton) szokatlan lépésre szánta el magát: vallási reformot vezetett be, és a hagyományos többistenhitet felváltotta az Aton-kultusz, az egyistenhit egy korai formája. Bár halála után az új vallást hamar elvetették, ez a korszak, amelyet Amarna-kornak nevezünk, a művészetekben is új irányzatokat hozott.
Ugyancsak kiemelendő, hogy a 18. dinasztia idején vált a Királyok Völgye a fáraók hivatalos temetkezési helyévé. A legismertebb lelet Tutanhamon sírja, amelyet 1922-ben Howard Carter fedezett fel érintetlenül, páratlan kincseket tárva a világ elé. Mint azonban minden dinasztia, úgy idővel a 18. is súlyos problémák elébe nézett. A dinasztia utolsó uralkodói, köztük II. Horemheb, igyekeztek helyreállítani a stabilitást, ám végül a hatalom a 19. dinasztiára szállt át, amelynek legismertebb alakja II. Ramszesz lett.
A 18. dinasztia öröksége azonban vitathatatlan: uralkodói megalapozták Egyiptom világbirodalmi státuszát, lenyűgöző építészeti csodákat hagytak hátra, és olyan kulturális fejlesztéseket valósítottak meg, amelyek hatása évszázadokon át érezhető maradt.