Talán kozmikus esemény légköri nyoma lehet a tízmillió évvel ezelőtt lerakódott nagy mennyiségű radioaktív izotóp a Csendes-óceán alatt.
Tízmillió évvel ezelőtt valami történt a bolygónkkal vagy körülötte, ami nagy mennyiségű radioaktív izotóp megjelenésével járt. Hogy pontosan mi történt, arra egyelőre nincs összefüggő magyarázat. A tengeri áramlatok kialakulása vezethetett az anyag felhalmozódásához, vagy a csillagközi anyag sűrű felhőjével találkoztunk, ami összenyomta a Naprendszert védő pajzsot, és erős kozmikus sugárzást okozott, de az is lehet, hogy mindkettő megtörtént.
A rendellenességet az ausztrál Dominik Koll fedezte fel, aki most egy nemzetközi kutatás élén a Nature-ben igazolta a berillium-10-anomália létezését.
A berillium a periódusos rendszer negyedik eleme, szóban forgó izotópja a légkörben jön létre, ahol a becsapódó sugarak szétrobbantják az oxigén- vagy nitrogénatomok magját. Az 1,387 millió év felezési idejű radioaktív elem folyamatosan hullik a földre, ahol a talaj felszínén, illetve a tenger mélyén marad meg.
A berillium-10 keletkezésének üteme a naptevékenység erősségétől is függ, ez ugyanis meghatározza a Naprendszert körülvevő energiapajzs erősségét, amelynek gyengülése nagy energiájú kozmikus sugarak betörésével jár. A keletkezés másik potenciális módja a nukleáris robbantás, amelynek során gyors neutronok által eltalált légköri szén-dioxidból jön létre, és kimutatható jelenléte jelzi például a kísérleti robbantások helyszínét.
Koll, aki korábban az Antarktiszon kutatta a Földre hulló kozmikus port, pár éve a Csendes-óceán mélyén található kőzetek vizsgálata felé fordult. Ötezer méter mélységben kevés az élet, de a fenéken található ferromangános kőzetek lassan növekednek, ahogy a tengervízben oldott anyag lerakódik rájuk. A ferromangános kéreg pár millimétert nő egymillió év alatt. Az egyik vizsgált kőzet 3,5 centis réteget növesztett tízmillió év alatt – mindez nagyon hasonlóan működik a fák évgyűrűihez, vagy még inkább a cseppkövekhez.
Az ausztrál kutató itt találkozott először az anomáliával: a berillium-10 lerakódva folyamatosan beépül a rétegekbe, és koncentrációja a feleződéssel folyamatosan csökken. A csökkenés azonban a 10 millió évvel ezelőtti rétegben megállt és, csak 12 millió évvel ezelőtt folytatódott. A berillium-10 felezési terméke, a bór-10 ebben a korszakban kétszeres mennyiségben volt jelen a mintában. Koll társaival együtt most igazolta, hogy az eltérés nemcsak egy kőre vagy helyre jellemző, hanem az óceán más pontjairól szerzett mintákon is kimutatható.
A szénizotópok esetében elemzése használható fa vagy csontok kormeghatározására 50 ezer évre visszamenőleg. Ugyanígy működhet a berillium-10 is, a 12 millió évvel ezelőtti esemény kiváló tájékozódási pont ebben. A kutatók szerint az anomáliát egy olyan esemény okozhatta, mint például egy közeli szupernóva-robbanás, amely a Merkúr pályáig tolta vissza a bolygórendszert körülvevő helioszférát. Körülbelül ekkor alakultak ki a ma is jellemző óceáni áramlási rendszerek. Ez volt továbbá a kor, amikor a gibbonok és orángutánok törzsfejlődése szétvált, az ember kialakulásához vezető út egyik állomásaként.