Korábban még nem látott esetre bukkantak Pompeji ásatásai során: egy fiatal férfi agya fekete üveggé alakult a vulkánkitörést követően. A puha szövetek üveggé válása lehetetlenül ritka dolog, egy természeti csapás különösen kegyetlen mozzanata kellett hozzá.
Időszámításunk előtt 79-ben a Vezúv két napig tartó kitörése során 5 méteres vulkáni hamuréteg temette be Pompejit, Herculaneumot, Stabiae-t és környékbeli palotákat. Campaniának ezt a környékét a római korban 10-20 ezer ember lakta, többségüknek volt elég ideje, hogy értékeivel elmeneküljön. Az évezredekkel később végzett feltárások során talált mintegy 1150 holttest egy részét is ezüstökkel és ékszerekkel megrakodva érte utol a vég.
Miközben a 2000 lakosú Herculaneumban mindenki menekült, az Augustus császár kultuszának ápolására létesített Collegium Augustalium épületében valakit elfelejtettek értesíteni. Az ágyában fekvő fiatal férfinak nem kegyelmezett a vulkán:
az agya részben fekete üveggé égett, vagyis vitrifikálódott.
Szerves anyagok ritkán vitrifikálódnak. Különösen bonyolult kérdés, hogy egy aggyal hogyan történhet ilyesmi, ugyanis a szóban forgó lelet az egyetlen példa, amit jelenleg ismerünk.
A csillogó fekete anyagra Pier Paolo Petrone régész bukkant 2018-ban a helyszínen talált törött koponya belsejében. Az üveggé vált agy tudományos rejtélyét egy ideig azzal próbálták elsimítani, hogy valójában egy másfajta szövet lehet. Az Oxfordi Egyetem molekuláris régészeti vizsgálata azonban az agyra jellemző fehérjéket és zsírokat kimutatva igazolta, hogy a fekete szilánkok tényleg a koponya belsejéhez tartoztak, ahonnan előkerültek. Az üveg mikroszkópos vizsgálata agyra jellemző sejteket is talált. (Más oxfordi kutatók szerint viszont hihetetlenül alacsony az esélye a puha szövetek vitrifikációjának – ilyesmi jelenleg csak kriogén tároláskor, abszolút nulla fok körül következik be.)
A rejtélyre most a Roma Tre Egyetem vulkanológusa, Guido Giordano talált olyan magyarázatot, amely nemcsak a különös vitrifikációt, de a Vezúv egykori kitörésének forgatókönyvét is más fénybe helyezi.
A legutóbbi időkig a tudósok úgy gondolták, hogy Herculaneumot és a környező települések pusztulását a Vezúvból kilökődő és lezúduló forró hamu, kövek és gáz okozta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy egy agyat üveggé süssön.
Ahhoz, hogy bármi folyékony üveggé alakuljon, nem gyors melegítésre, hanem gyors lehűlésre van szükség
– magyarázta Giordano a CNN-nek.
Az üveg létrejöttéhez az kell, hogy a folyékony anyag molekulái ne kristályokba rendeződjenek, hanem azonnal egy merev struktúrává fagyjanak. Az üveg ezért amorf anyag, egy szuperhideg és szuperlassú folyadék.
Giordano rámutatott, hogy a települést betemető vulkáni hamu és kőzet nem hűl le elég gyorsan, sőt akár évekig is meleg maradhat, de utólag az is bebizonyosodott, hogy 460 Celsius-fok körüli hőmérséklete nem is elég forró.
A friss hipotézis szerint ezért hamu nem temette rögtön maga alá a tengerparti települést – az első napon vagy nem ide hullott, vagy visszatartotta egy természetes akadály. Ehelyett az történt, hogy
a kitörés kezdetét egy könnyű és gyorsan haladó hamufelhő kísérte.
Ez önmagában nem is képviselt nagy tömeget vagy fizikai erőt, viszont rettenetesen forró volt, akár 600 Celsius-fokos is lehetett.
A forró hamufelhő mindennel végzett, de amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is, ez azonban elég volt ahhoz, hogy a szerencsétlenül járt ember agyát kellőképpen felizzítsa, majd szinte azonnal lehűtse, órákkal azelőtt, hogy a vulkánkitörés anyaga elkezdett volna fokozatosan lehullani. Giordano kísérleti úton is ellenőrizte az ötletét az üvegagy darabjaival, és megállapította, hogy legalább 510 fokos hőmérséklet kellett a szövet vitrifikációjához. A vulkanológus szerint az ókori katasztrófa több egymást követő lépésben perzselte fel a környéket, ezek közül az első felhő csak egy nagyon vékony, finom hamuréteg formájában maradt meg.
(CNN, Live Science, Science)