Futótűzként terjed az interneten egy biotechnológiai vállalat, a Colossal Biosciences legfrissebb bejelentése, miszerint feltámasztottak egy több mint tízezer éve kihalt állatot, az óriásfarkast. A tudományos közösség egy része viszont szkeptikusan fogadta a bejelentést, kiemelve, hogy a bemutatott három kölyökkel kapcsolatos információ nem teljesen felel meg a vállalat állításának.
Nem akármilyen kijelentés olvasható a Colossal Biosciences honlapján: a cég állítása szerint 2024. október 1-jén az emberiség történetében először sikerült a deextinkció tudományával visszahozni az életbe egy egykor kiirtott fajt, az óriásfarkast, amely így több mint tízezer év után térhet vissza az ökoszisztémába.
A cég három kölyökkel – az októberben született Romulus és Remus nevű hímekkel, és a januárban született Khaleesi nevű nősténnyel – büszkélkedik, állítva, hogy „feltámasztott” óriásfarkasokról van szó. A helyzet viszont nem ennyire egyszerű.
A helyzet ugyanis az, hogy a cég ma is élő szürke farkasok génjeit módosította úgy, hogy azok hasonlítsanak az egykoron élő órisáfarkasokéra.
Az óriásfarkasok (Aenocyon dirus) olyan hatalmas, ma már kihalt kutyafélék voltak, amelyek a mai Amerikában éltek körülbelül 10-13 ezer évvel ezelőttig. Külsőleg nagy, fehér bundájú farkasokra hasonlítottak, ismertté pedig a Trónok harca című sorozat tette őket, ahol rémfarkasokként hivatkoztak rájuk, írja a Business Wire.
Bár a fizikai hasonlóságok alapján a szürke farkasokat és az óriásfarkasokat sokáig közeli rokonoknak tartották, egy 2021-es DNS-vizsgálat meglepő eredményt hozott: kiderült, hogy a két faj közös őse mintegy hat millió évvel ezelőtt élt. Ez azt jelenti, hogy a sakálok, illetve az afrikai és ázsiai vadkutyák is közelebbi rokonságban állnak a szürke farkasokkal (Canis lupus), mint az óriásfarkasok, a hasonló külső ellenére is.
A Colossal ennek ellenére állítja, hogy a hónapokban született kölykök bizony óriásfarkasok. Beth Shapiro, a Colossal munkatársa a New Scientistnek úgy nyilatkozott, hogy Romulus, Remus és Khaleesi génállománya 99,5 százalékban megegyezik az óriásfarkasokéval – kiindulva viszont abból, hogy a szürke farkas genomja körülbelül 2,4 milliárd bázispárból áll, ez még mindig több millió bázispárnyi különbséget jelenthet.
A cég állítása szerint húsz génszerkesztést végeztek el, közülük 15 alapult közvetlenül az óriásfarkas genomján – ezek célja az állatok méretének, izomzatának és fülformájának megváltoztatása. Shapiro szerint körülbelül egy évbe telik, mire egyértelművé válik, hogy a változtatások elérték-e a kívánt hatást a genetikailag módosított állatokon, vagy sem. Emellett arról is beszélt, hogy lehet-e a három kölyökre az egykoron kihalt óriásfarkas feltámasztott egyedeiként tekinteni.
Minden azon múlik, hogyan definiáljuk a fajt. A fajfogalmak emberi osztályozási rendszerek, mi hoztuk létre, így egyszerre lehet igaza és tévedhet is mindenki. […] Mi a morfológiai fajfogalmat használjuk, és azt mondjuk, ha úgy néznek ki, mint ez az állat, akkor ők azok az állatok
– fogalmazott Shapiro, hozzátéve, hogy az állatokat egy 800 hektáros rezervátumban nevelik, és minden lépésüket figyelemmel kísérik. Emellett azt is kiemelte, hogy nincs tervben az ivarérett állatok szaporítása.
Óriásfarkasok felbukkannak a Dungeons & Dragons fantasy szerepjátékban és a World of Warcraft (WoW) számítógépes játékban, de leginkább a Trónok harca sorozatnak köszönhetően kerültek be a köztudatba. George R. R. Martin, a Trónok harca könyvsorozat írója a Colossal Biosciences egyik befektetője és a cég kulturális tanácsadója. A szerző úgy nyilatkozott, hogy sokan csak a fantázia világában létező, mitikus lényként tekintenek az óriásfarkasra, pedig ez az állat valójában egykor fontos szereplője volt az amerikai ökoszisztémának.
(Borítókép: Romulus és Remus egy hónapos korukban. / Fotó: Colossal Biosciences)