Néhány napja jelent meg egy cikkünk azokról a magyarul is keringő írásokról, amelyek szerint C-vitaminnal gyógyítható és/vagy megelőzhető a koronavírus-fertőzés. Az egyik változat szerint a kínai kormány hivatalosan bejelentette, hogy a nagy dózisú intravénás C-vitaminnal kezelhető a koronavírusos betegség. A másik verzióban az olvasható, hogy ha már rögtön az első, enyhébb tünetek megjelenése után vízben oldva iszogatni kezdjük a C-vitamint, akkor a betegség meg is előzhető vele.
A C-vitamin segíthet az immunrendszer egészséges működésének fenntartásában, így a fertőzések leküzdésében valóban lehet szerepe, varázslatos gyógyhatása azonban sajnos nincs. A cikkünkben írtunk arról, hogy bár vannak a koronavírus-fertőzés ellenében az intravénás C-vitamin-terápia hatékonyságát vizsgáló törekvések, ezeknek egyértelmű eredményük egyelőre nem született. Az pedig, hogy a koronavírus-fertőzés súlyosabb tünetei megelőzhetők pusztán szájon át szedett C-vitaminnal, alaptalan és túlzó állítás. Ráadásul veszélyes is, mert azt sugallja, hogy a súlyos megbetegedés egyszerű otthoni önkezeléssel elkerülhető, így eltántoríthat attól, hogy orvoshoz forduljon, akinek szüksége lenne rá.
Ehhez képest most a New York Post arról ír, hogy a Northwell Health nevű egészségügyi szolgáltató New York állambeli kórházaiban a súlyos állapotú koronavírusos betegek nagy dózisú C-vitamin-adagokat kapnak a kezelés részeként. Az intenzív osztályra kerülő fertőzöttek 1500 milligrammot intravénásan, majd további napi három-négy ugyanekkora adagot.
„Azok a betegek, akik C-vitamint kaptak, jelentősen jobban lettek, mint azok, akik nem kaptak C-vitamint” – mondta a lapnak Andrew G. Weber, aki szerint a kezelés azon a sanghaji kísérleti terápián alapul, amelyről a korábbi cikkünkben mi is írtunk. A Northwell gyakorlatáról ezen kívül nem érhető el más információ, de a New York Post cikkében szereplő néhány részletre érdemes felhívni a figyelmet:
A C-vitaminnal kapcsolatos kínai tapasztalatok a helyi koronavírusos megbetegedések klinikai kezelését értékelő sanghaji szakértői csoporttól származnak, amely egy állásfoglalásában a betegség kezelésének a részeként a nagy dózisú intravénás C-vitamint is ajánlja. Egy másik kínai ajánlás, a legnevesebb kínai orvosi egyetemnek számító Csöcsiang Egyetem kórháza által frissen kiadott koronavírus-kezelési kézikönyv ugyanakkor nem tesz említést a C-vitamin terápiás alkalmazásáról, tehát Kínában sincs erről egységes álláspont.
A C-vitamint a Northwell kórházaiban sem önmagában adják a betegeknek, hanem egy sor másik szer mellett. Ilyen például a hidroxiklorokin nevű maláriagyógyszer és az azitromicin nevű antibiotikum. Már ennek a kettőnek az együttes használata is kísérleti terápiának minősül, a New York állambeli kórházak keddtől kaptak engedélyt a használatukra, mert az állam mostanra az egyik legsúlyosabb amerikai gócponttá vált, és a kormányzó igyekszik minden elérhető eszközzel felvenni a harcot a járvány ellen.
Februárban valóban indult egy klinikai vizsgálatsorozat a C-vitamin-infúzió hatásairól a vuhani Csungnan Kórházban. A tervek szerint 140 főnek adnak be napi kétszer 12 gramm C-vitamint infúzióban egy héten át. Ennek azonban még semmilyen eredménye nincs, és a kutatás oldala szerint szeptember végéig nem is lesz, így erre még biztosan nem lehet alapozni. A Northwell kórházaiban beadott 1,5 grammos adag az egészséges és megfelelően táplálkozó embereknek javasolt napi adagnak körülbelül a 16-szorosa, ha pedig négyszer ismétlik, az a napi öt adaggal számolva 7,5 gramm. Ez a mennyiség jóval kevesebb, mint a vuhani klinikai kísérlet napi 24 grammja, míg a megadózisú vitaminszedést propagálók gyakran ennél is többet javasolnak.
A C-vitamint mindent gyógyító csodaszernek tartók azt vallják, hogy minden egészséges embernek megadózisú C-vitamint kellene szednie. Ezzel szemben nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy jelentős pozitív hatása lenne a C-vitamin szedésének azoknál, akiknél nem áll fenn C-vitamin-hiány vagy extrém fizikai igénybevétel miatt az átlagosnál magasabb szükséglet. A C-vitamin szedése a tudomány mai állása szerint vitaminhiányos állapotban jelenthet valódi és kritikus segítséget (ezért volt kritikus fontosságú a skorbut kezelésében). Ezzel egybevág a Northwell kórházainak gyakorlata is. Weber a New York Postnak azt mondta, hogy mivel a koronavírusos betegek C-vitamin-szintje drasztikusan lecsökken, amikor szepszis alakul ki náluk, a kezeléssel az ő szervezetük C-vitamin-szintjét igyekeznek fenntartani. (A szepszis a fertőzésekre adott gyulladásos válaszreakció, amely szervi elégtelenséghez vezethet, ezért életveszélyes. Egy Vuhanban végzett vizsgálat szerint a kórházba került koronavírusos betegek 59 százalékánál alakult ki szepszis.) Azt könnyű belátni, hogy a súlyos C-vitamin-hiányt logikus sok C-vitamin bevitelével kezelni. Ahogy azt is, hogy ez csak a betegséggel járó egyik tünet.
Ahogy az előző cikkünk végén is írtuk, a C-vitamin és a koronavírus esete hasonló a C-vitamin és a rák viszonyához: vannak a C-vitamin terápiás használatával kapcsolatban ígéretes kutatások az új betegséggel kapcsolatban is, de ezeknek nincs egyértelműen pozitív eredményük, arról meg pláne nincs szó, hogy önmagukban gyógyítanák a koronavírusos megbetegedést. Az intravénás C-vitamin-terápiának lehet haszna a fertőzések elleni kezelés részeként, de az teljes félreértés, hogy az első, enyhébb tünetek után gyorsan el kell kezdeni otthon C-vitamint inni, és akkor el is kerülhetők a súlyosabb tünetek.