Az Annals of Internal Medicine tudományos szaklap legújabb számában három kutatás is vizsgálja az optimális oltási stratégiákat.

A Yale Egyetem orvosi karának munkatársai az egy vagy két oltás kiosztásának dilemmáját igyekeztek számokban kifejezni. Elemzésük szerint a két adagos oltás klinikai és epidemológiai költségei nagyon magasak. Egy adag 55 százalékos hatékonyságú oltással nagyobb védettséget lehet elérni ugyanazon népességben, mint a lassabban beadott 95 százalékos hatékonyságú 2 adagos vakcina esetén.

A Washinton Egyetem és a Fred Hutchinson rákkutató központ munkatársai hasonló következtetésre jutottak, e szerint:

• az egyszeri oltással operáló stratégia megduplázza az átoltottságot, ami önmagában annyira lecsökkentheti a fertőzések számát, hogy megállíthatja a járvány terjedését,
• ez a megoldás etikusabb is, mivel így mindenki aki kaphat oltást, megkapja,
• az egyszeri oltás kevesebb mellékhatással jár, mert ezek többsége a második adagnál jelentkezik,
• a részben hatásos oltás nem veszi le a betegről a felelősséget, aki így továbbra is érdekelt lenne a védekező viselkedés (maszk és távolságtartás) folytatásában.

A kevésbé vonalas stratégia nyer

A Stanford Egyetem kutatói különböző lehetséges oltási terveket elemeztek. Az alap stratégia, a jelenleg széles körben alkalmazott oltási terv, amiben két oltás adnak egy hónap kihagyással.

A második egy rugalmasabb stratégia, amiben az első három hét során az oltóanyagkészlet 10 százalékát tartják vissza az emlékeztető oltásokhoz, utána három hétig megfordítva a dolgot 90 százalékot tartanak vissza, majd visszaállnak az 50 százalékos rendszerre.

A második stratégia a modellek szerint 23-29 százalékkal csökkentené az új fertőzéseket. Mindkét szcenárió 24 millió ember oltását vette alapul – a rugalmas stratégiában 2,4 millióval többen kapták meg a második oltást, mivel induláskor többen kapták meg az első oltást is. A kutatók szerint tehát érdemesebb minél több embert beoltani.