Forradalmár vagy a forradalom árulója? Az „egzaltált esszer anarkistanő” biztonság kedvéért méregbe mártott golyói az utóbbi mellett foglaltak állást. A tizenéves kora óta konspiráló hivatásos merénylő Fanni Kaplan száz éve, 1918. augusztus 30-án lőtt rá Leninre, csontig hatoló és sírig tartó emlékeket adva neki.
Az első világháború az utolsó hónapjait rúgja, gróf Tisza István miniszterelnök hamarosan elismeri, hogy „ezt a háborút elvesztettük”, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlik. Szovjet-Oroszország, bolsevikiek, eszerek, Lenin – morzsák gurulnak időnként a forradalmi változásokról a magyar hírlapolvasónak is. Bár a távolság a Kaplan-merénylet esetében nem jelentett semmit: arról és a huszonéves elkövetőről az ottaniak sem tudtak sokkal többet. Nálunk az „ismert terroristanő”, az „egzaltált eszer anarkistanő” és orvosi egyetemet végzett, filozófiai kérdésekkel is foglalkozó „nagyműveltségű nő” skatulyáját kínálták a külföldi tudósítóktól származó hírek. A hétgyerekes zsidó családban felnőtt, Fenya, Fanni vagy Dora néven egyaránt emlegetett Kaplant a történészek többsége hivatásos forradalmárnak tartja, aki tizenévesen szakma helyett terrorizmust tanult. Az idők és a célpontok változtak: Fanni Kaplan listáján előbb a cári államapparátus, majd a bolsevikok szerepeltek.
1906-os, valószínűleg Kijev kormányzója ellen tervezett merénylete ugyan saját magára veszélyesebb volt, mint a célszemélyre (csaknem meghalt, amikor a pokolgép még a szobájában felrobbant), életfogytiglant kapott érte. Tizenegy évig volt szibériai munkatáborban, látását csaknem elvesztve szabadult az 1917-es forradalom után.
Ma rálőttem Leninre. Egyedül cselekedtem. Nem mondom meg, hogy kitől szereztem a revolverem, és nem közlök több részletet. Már régen elhatároztam, hogy megölöm Lenint, mert a forradalom árulójának tartom"
– vallotta állítólag 1918. augusztus 30-án a Csekának, a KGB elődjének.
A cári rendszer 1917 márciusában megbukott, majd novemberben a bolsevikok és a parókás, jámbor részegnek hitt Lenin szerezte meg a hatalmat.
Szovjet-Oroszország első embereként, vagyis a népbiztosok tanácsának elnökeként Lenin bakancslistájának tetején a teljhatalom szerepelt, az odavezető utat pedig kiélezett osztályharc, proletárdiktatúra és permanens forradalom szegélyezte. 1918 márciusában a maga részéről a breszt-litovszki békével befejezettnek tekintette az első világháborút és békét kötött a központi hatalmakkal. Jöhetett a belső ellenfelek való leszámolás: előbb a fehérekkel, a cár egykori híveivel, majd az eszerekkel. Ők, vagyis az egyetlen be nem tiltott párt, a forradalmi szocialisták követelték a diktatúra felszámolását és merényletekkel fenyegetőztek. A bolsevikok azonban folytatták az eszerek letartóztatását.
De egyidejűleg a népbiztosok tanácsa szigorú rendelkezéseket foganatosított különösen Lenin életének biztonsága érdekében. Attól fogva a Kremlbe csak igazolvánnyal lehetett bejutni, főleg az asszonyokat tartották szemmel, akik napszámban keresték fel Lenint, hogy az élelmezési bajokat elpanaszolják. A Kreml háromsoros lövészárokkal van körülvéve, amelyen át katonaőrök között visz az út, az utóbbi napokban finn és lett őrségeket rendeltek ki a kapuk őrzésére”
– tudósított 1918 szeptemberében Az Est.
Ekkor már Fanni Kaplan is Moszkvában volt, és csatlakozott egy antibolsevista terroristacsoporthoz. Meg sem kísérelt átjutni a Kreml jól őrzött védelmi vonalán, nem volt rá szüksége. Sokan tudták, hogy Lenin rendszeresen felkeresi a moszkvai gyárnegyedet, ahol maga köré gyűjti a munkásokat és előadást tart nekik a forradalom vívmányairól. A munkásgyűlésekre nem volt szokása magával vinni finn testőrségét sem, így férkőzhetett közel hozzá Fanni Kaplan is.
A három, a nagyobb hatás kedvéért előzőleg méregbe mártott golyóból kettő talált, és súlyosan megsebesítette Lenint. Kórházba kellett volna szállítani, de – újabb merénylettől tartva – nem akarta elhagyni a Kremlt, ott pedig az orvosai nem is próbálkoztak meg a golyók eltávolításával. Fanni Kaplan emlékei így Lenin 1924-es haláláig csontjai között maradtak – sőt, agyvérzéseiben is közrejátszhattak.
Fanni Kaplant rögtön elfogták, de a néhány vörösgárdista csak azért szabadította ki az ütésre lendülő munkásököl-vasököl-tengerből, hogy néhány nappal később, egy eredménytelen kihallgatás után lelőjék.
Ugyanakkor a merénylettel kapcsolatban sok a meg nem válaszolt kérdés. Magányosan követte el tettét vagy voltak bűntársai? Egyes történészek abban sem biztosak, hogy Fanni Kaplan lőtt, hiszen a kényszermunka-táborban eltöltött évtized miatt komoly látásproblémákkal küzdött. A harmincas évek szovjet klasszikusában, a Lenin 1918-ban című filmben így nézett ki a merénylet:
Akárhogy is, Leninnek úgy kellett a testébe eresztett golyó, mint a hadikommunizmus alatt éhező panaszos orosz asszonyoknak egy falat pótkenyér. A szovjet-orosz propagandagépezett olajozottan tette a dolgát: cikkek jelentek meg arról, hogy Lenin már dolgozik, az országért lélegzik, és sokan sebezhetetlen hőst láttak benne, akin a golyó sem fog. A bolsevikok ezzel bebetonozták uralmukat, Fanni Kaplan állítólagos vallomása után nem volt pardon a forradalmi szocialistáknak, az eszereknek sem.