Jonestown a legismertebb és legtragikusabb történetű az úgynevezett „öngyilkos szekták” közül. Örök példa a szektaellenes mozgalmaknak, melyek rá hivatkozva bármikor mondhatják, hogy minden fura vallás halálos fenyegetést jelent. Bár az új vallási mozgalmak 99,9 százaléka teljesen ártalmatlan, a politika, a média és a játékipar imád az agresszív szektáktól rettegni – utóbbira lásd a Waco ostromát feldolgozó legutóbbi Far Cry-t.

Az 1978-ban egyetlen nap alatt elkövetett gyilkosságok és öngyilkosságok túl durvák efféle feldolgozáshoz. 900-nál több halott, 9/11-ig a legtöbb amerikai áldozat a II. világháború után, ráadásul szinte minden pontosan dokumentált. A közösségben rutinszerűen készítettek hangfelvételeket, hogy megörökítsék a szektavezér hangosbemondóba mondott szavait. Azon a november 18-án is így tettek, amikor „Jones tiszteletes” a szülőket gyerekeik megölésére, majd öngyilkosságra szólította fel. Egy-két kivételtől eltekintve mindenki engedelmeskedett neki.

Két UFO-vallás, a Heaven's Gate és a Solar Temple, egy ugandai borzalom, a Branch Davidian texasi tragédiája, amit sokan azóta is inkább az FBI számlájára írnak, és még egy-két eset: bár öngyilkos szektákról sokat hallani, kevés ilyet ismer a vallástörténet. A modern korban egy jellegzetes radikális vallástípushoz kötődnek a tömeges öngyilkosságok, az azonnali apokalipszist, közvetlen világvégét / másik világba való kollektív átlépést hirdető millenarista csoportok egy kicsiny szélsőségéhez.

Bár Jones szintén készpénznek vette, hogy az utolsó időket éljük, egyháza, a People's Temple hosszú ideig viszonylag konszolidáltnak számított. Egy volt a sok keresztény karizmatikus kisközösség közül, melyek gyakran egy prédikátor körül formálódnak. Jim Jones indianapolisi lelkészként alapította meg a saját közösségét az ötvenes években, fajok közötti egyenlőséget, felszabadulást hirdetett, amivel a szegregáció idején fehéreket és feketéket egyaránt magával ragadott. 80 hívével együtt aztán az ígéret földjét keresve Észak-Kaliforniába költözött. Ebben egy újságcikknek is volt szerepe, mely azt írta, hogy egy atomháború esetén ez biztonságos hely lenne.

Miközben egyháza gyarapodott, és egyre többen hittek Jones csodás gyógyító és természetfeletti képességeiben („ha Istent keresel bennem, Isten leszek” – mondta, néha pedig Krisztussal azonosította magát), a hatóságok gazdasági bűncselekményekkel vádolták meg, de azért is indult ellene eljárás, mert egy moziban egy rendőr előtt maszturbált. Mint azt a Jonestown-dokumentumfilmben is elmondják, híveinek azt tanította, hogy a szex önzés, különben is mindenki homoszexuális, ő a egyedüli heteroszexuális a világon, de azért titokban időnként nemtől függetlenül felajánlotta követőinek, hogy szívesen lefekszik velük.

Jones tiszteletes egyre inkább szélsőbalos politikai egyházzá formálta közösségét, és a hetvenes években kitalálta, hogy el kell hagyniuk az elnyomó, rasszista Egyesült Államokat. Afféle újkori önjelölt Mózesként Dél-Amerika egyik legszegényebb országában, az angol nyelvű Guyanában vásárolt pár négyzetkilométert az őserdőben, itt kezdték machetékkel kialakítani azt a területet, ahová 1977-re ezer híve költözött át Amerikából. Fehérek, feketék, gyerekek, idősek és fiatalok, akik egy szeretetteli közösségben akartak élni; egy óriási nyugati kommuna a semmi közepén, családokkal, zenekarral, kosárlabdacsapattal és komplett egyházi hierarchiával.

Belátható távolságon belül csak egy indián falu volt, Jonestownt, mert hogy a települést a vallási vezetőről nevezték el, egyébként kizárólag csónakkal vagy légi úton, egy apró reptéren keresztül lehetett megközelíteni. 1978. november 14-én itt szállt le egy gép, fedélzetén egy kongresszusi képviselővel, néhány újságíróval és pár rokonnal, akik aggódtak a szektában élő családtagjaikért. Ők már évek óta küzdöttek a szekta ellen. Azt állították, hogy családtagjaik agymosás áldozatai, és valójában akaratuk ellenére tartják őket fogva. Ügyüknek sikerült megnyerniük Leo J. Ryan kaliforniai képviselőt, aki vállalta, hogy személyesen megy el a dél-amerikai esőerdőbe, hogy fényt derítsen a körülményekre.

Jim Jones eleinte hallani sem akart a csoportról, mely meggyőződése szerint közösségét akarja elpusztítani, de hosszas tárgyalások után végül belement, hogy a delegáció nagy része beléphessen Jonestownba, meginterjúvolhassák a szektatagokat, és a rokonok megkereshessék családtagjaikat.

Az első este kifejezetten jól sikerült. A falu együttese, a Jonestown Express kísérte a vendégek tiszteletére adott vacsorát, amikor pedig a képviselő felállt, és elmondta, hogy pozitív tapasztalatokat szerzett, úgy hallotta, sokaknak Jonestown a legnagyszerűbb dolog, ami valaha történt vele, a feszültség mintha egy nagy éljenzésben teljesen elpárolgott volna.

Azt nem tudhatta, hogy a díszvacsora csak az ő kedvükért volt ilyen bőséges, egyébként Jonestown igencsak szűkölködik, rendesen kevéske bab és rizs a napi adag, az emberek pedig napi 12 órákat dolgoznak. Arról sem értesült, hogy a munka végeztével Jones minden este a mikrofonhoz lépett, hogy a mindenhol felállított hangosbeszélőkön keresztül a szovjet blokk Amerikát ócsárló híreit olvassa fel órákon keresztül. Beszéde néha érthetetlen volt, a prédikátor ugyanis ekkorra súlyos drogfüggő volt: erős nyugtatókon és amfetaminon élt – napszemüvegét is azért viselte állandóan, mert kitágult pupillája nem viselte el a fényt.

Ahogy Jones személyisége egyre szélsőségesebb irányba változott, a hittételek is radikálisan átalakultak. A guyanai táborból kitiltották a bibliákat, azt hirdették, hogy a kereszténység „égi istensége” nem létezik, a valódi isten az Elv, vagyis az isteni szocializmus, megtestesítője pedig nem más mint Jones tiszteletes. Bár az emberi önzést tartották a legnagyobb bűnnek, a magát istennek képzelő szektavezér folyamatos hűségnyilatkozatra kötelezte követőit, egy alkalommal még – ekkor még nem valódi – mérget is itatott velük, mondván, ezzel tudják bizonyítani teljes elköteleződésüket. Ha úgy látta jónak, szétválasztotta a családokat, kegyetlen büntetést írt elő a vétkező szektatagoknak, megbüntette őket a bennük bujkáló „burzsoá” gondolatbűnök, a rasszizmus, szexizmus, elitizmus miatt is.

Bár azért költöztek az esőerdőbe, hogy a közösség túlélje az armageddont és a megújuló emberiség előtti példa lehessenek, ekkorra a hagyományos értelemben vett vallást felváltotta a világvégevárás, valami félreértett kommunista hallucináció és a totális paranoia elegye. Amikor leszállt a repülőgép a szemükben az ördögi hatalmat, Babilont jelentő Egyesült Államok képviselőjével, a szektaellenes családtagokkal és az ellenséges újságírókkal, úgy érezték, itt a végítélet.

Első este talán még Jones is elhitte, hogy a barátságos patyomkin-falu valóság. Éjszaka azonban valaki becsúsztatott egy cetlit a képviselőhöz, hogy ne higgyen a szemének, ő például – írta az illető – meg akar velük szökni. Másnap ezért újabb interjúkat készítettek, és összesen tucatnyi ember jelentkezett, hogy szeretne felülni velük a gépre, azonnal hazatérne Amerikába. Ebből komoly feszültség lett, de némi alkudozás után a delegáció a jelentkezőkkel együtt hagyta el Jonestownt. Már a néhány kilométerre lévő reptéren voltak, amikor a táborból egy teherautó ment utánuk. A platóról gépfegyverrel nyitottak tüzet a delegációra. Ryan képviselő és az újságírók is meghaltak, ahogy az az operatőr is, aki felvette a támadást, amíg forgott a kamerája.

A reptéri mészárlással egy időben Jones összehívta nyáját, és bejelentette nekik, hogy mindennek vége: a gyilkosság után Jonestownt ellenségei el fogják pusztítani, nincs menekvés. A fennmaradt felvételeken hallható, ahogy ekkor a kollektív öngyilkosságról kezd beszélni. Jobbkeze eleinte arról győzködi, hogy van még remény, a Szovjetunióba kellene menekülni „a fasiszták” (értsd, az egész világ) elől, de ezt elvetik, és nemsokára már neki kell védekeznie, hogy nem gyávaságból sajnálja a gyerekeket.

Megdöbbentő hallgatni, ahogy ezer ember, ugyanazok, akik az előző napi felvételeken még mosolyognak, és vallási eltökéltségük mellett is józannak látszanak, a „forradalmi öngyilkosság” eszméjét magukévá téve arról vitatkoznak, hogy néhány percen belül megölik a gyerekeiket, majd saját magukat. Néhány mondat a hangfelvételből:

Jones: A legnagyobb próféták mondták az ősi időkben: „Ember nem veszi el az életemet, én teszem azt le.”

Tömeg: Yeah!

Jones: A világi királyság szenved az erőszaktól. Ha nem élhetünk békében, haljunk meg békében.

(Taps)

Jones: Az tehát a véleményem, hogy legyünk kedvesek a gyermekekhez és az idősekhez, vegyük magunkhoz a folyadékot, mint az ókori görögöknél, és lépjünk át csendesen, mert mi nem követünk el öngyilkosságot. Nincs visszaút. A nagyobb gyermekek segíthetnek a kisebbeknek, nyugtassák őket. Nem a fájdalomtól sírnak. Csak egy kicsit keserű, de nem fáj.

A People's Temple-ben többször beszéltek az öngyilkosság lehetőségéről, a többség azonban addig valószínűleg nem vette ezt szó szerint. A szekta vezetői annál inkább. Mint kiderült, a megelőző hónapokban nagy mennyiségű kálium-cianidot szereztek be. A sejtlégzést bénító mérget nyugtatókkal együtt üdítőitalba keverték, amit tartályokban vittek ki a tragikus napon. A falu körül gépfegyveres őrök álltak, hogy senki ne szökhessen meg a halál elől. A többiek után ők is megölték magukat, és nem volt szükség a lövésekre: a szülők megitatták a mérget saját gyerekeikkel, majd maguk is bevették. Csak egy tucatnyi ember élte túl a borzalmat: néhányuknak sikerült elbújni és megszökni, egy idős asszony pedig átaludta az egészet. Reggelre 900 holttest feküdt az esőerdő közepén.

Jones főbe lőtte magát – utólag azt gyanították, nem merte bevenni a mérget. Azóta is vitatott, helyes-e tömeges öngyilkosságként kezelni a tragédiát. Bár az emberek többsége minden jel szerint valóban magát ölte meg, a 317 gyermekáldozat erről nem dönthetett, a szülők beszélték vagy kényszerítették beléjük a ciánt. De a felnőtteknél is erősen kétséges, mennyire voltak urai saját döntésüknek. Bár formálisan valószínűleg ők határoztak a halálukról, valójában istenként tisztelt gurujuk beszűkült, őrült világképe győzedelmeskedett felettük, az ő szuicid fantáziája rántott magával mindenkit a pusztulásba.

Jonestown borzalmát 40 év után sem lehet sem megérteni, sem elfogadni. A tragédia akkor sem nagyon illeszthető be az ember működéséről általában gondoltakba, ha számos kutatás, vallástudományi, szociálpszichológiai elmélet törekedett a magyarázatára. Jim Jones beteg személyisége, halálról való mániákus fantáziálása, hívei fölötti totális uralkodni akarása, droggal súlyosbított vallási pszichózisa, súlyos paranoiája az egyik oldalon, a vallási csoport kollektív félelmei, külvilággal való szembenállása, világvége-várakozása a másikon – ezek mind fontos elemek az utólagos értelmezésben.

Jonestown fontos tanulság persze abból a szempontból is, hogy mennyire veszélyes lehet egy olyan csoporthelyzet, melyben nincsenek ellenvélemények, nincs a tagokhoz elérő külső kritika, az istenített vezetőnek mindenki teljesen alárendelődik, és képtelenek észrevenni, hogy vele együtt menetelnek az őrületbe. Jim Jones, akinek valóban az 1984 volt az egyik kedvenc könyve, egy végig (és azon túl is) vitt orwelliánius mikrovalóságot teremtett.

Mindez fontos adalék, de Jonestown, ahol előző nap még mosolyogtak, mindezekkel együtt túl van azon, amit az emberi értelem beérhet. Az utolsó felvételeken a 40 évvel ezelőtti hangszórókból egy valamikori tiszteletest hallani, a háttérben síró gyerekek, vallási zene, majd a lassan megmerevedő, élettelen csönd.

Nyitókép: Tim Chapman/Getty Images Hungary