2018. november 19., hétfő 21:16
New York-i, párizsi és a vatikáni, valamint hazai könyvtárakban őrzött corvinákból és díszkódexekből nyílt pazar kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban, A Corvina Könyvtár budai műhelye címmel. A kiállítás Mátyás király könyvtáralapító erőfeszítéseit mutatja be számos olyan felbecsülhetetlen értékű, kézzel másolt és festett kötet segítségével, amik most először láthatóak hazánkban. Hunyadi Mátyás olasz mintára létrehozott, a magyar uralkodó humanizmusát tükröző könyvtára körülbelül kétezer kötetet tartalmazhatott, ezek közül 220 példány maradt fenn. A magyar és külföldi könyvtárakban őrzött kincsek közül ritkán látható a nyilvánosság számára egyszerre, ennyi kötet, egy helyen (korábban soha nem látott módon együtt látható szinte az összes Magyarországon őrzött corvina, közel ötven kódex).
Az OSZK maga 35 corvinát őriz hét lakat alatt, a kiállítás a magyar corvinakutatók munkáját összegzi, főként arra helyezve a hangsúlyt, hogy bemutassa, Mátyás király nemcsak külföldről szerzett kódexekkel gyarapította szisztematikusan könyvgyűjteményét, de budai udvarában is szép számmal készültek kézzel másolt és díszített kötetek. A kutatók ugyanis több, korábban egyöntetűen itáliainak tartott kódexről is kiderítették, hogy részben vagy egészében Budán készítették neves és névtelen mesterek.
Az állagmegóvás érdekében félhomályos és állandó páratartalom mellett, kissé hűvös klímájú körülmények közt bemutatott, javarészt Itáliában és Budán készült kódexeket a kiállítást összeállító Zsupán Edina corvinakutató tárlatvezetésével csodálhattuk meg. A bemutatott szenzációs kötetek nagyjából időrendben követik egymást a tárlókban, de ami a lényeg, hogy az 1400-as évek végét, 1500-as évek elejét összefoglaló időszakot úgy mutatja be a kiállítás, mintha egy játékos kultúrtörténeti nyomozásban vennénk részt. Hogyan dolgoztak a corvinamásoló mesterek? Kik voltak ők? Mit lehet tudni róluk? Honnan veszik a kutatók, hogy melyik könyvet melyik mester másolta vagy díszítette? Melyik készült Itáliában és melyik Budán?
Gondoljanak csak bele: ezeken a köteteken kívül nem maradtak fenn Mátyás korszakából olyan dokumentumok, amik a kötetek keletkezéséről szólnának. A kutatók apró jelekből, töredékes információkból, művészettörténeti morzsákból rakosgatják össze a teljes képet. Többek között azt elemzik végtelenül aprólékosan, hogy a történetírási forrásoknak meg lehet-e feleltetni a kódexek, corvinák egyes jellegzetességeit, hogy például egy miniatúra név szerint ismert festőjének ecsetvonásai, technikai ügyessége, stílusa összevethető-e egy ismeretlen miniátor munkájával, hogy egy adott kötet díszítése szolgaian hű másolása egy ismert mester munkájának, vagy maga az ismert mester készítette. A kiállítás a Mátyás király udvarában készült kéziratokon keresztül azt is bemutatja, hogy az országba hozott itáliai mesteremberek, Francesco Rosselli, Francesco da Castello és Boccardino il Vecchio, valamint az ismeretlen miniátorok révén miképp alakult ki egy kis olasz reneszánsz világ Budán.
A kiállításnak fontos és kifejezetten hasznos részei a kihelyezett érintőképernyős nagy monitorok. Ezek nem csupán az obligát interaktivitás, a "na, mutassuk meg, hogy mennyire korszerűek vagyunk" attitűd miatt kerültek a három kiállítóterem falaira. Saját tapasztalat: a vastag biztonsági üveg mögött lévő kötetekbe egy idő után szívesen belelapozna az ember, tovább nézegetve a vastag pergamenlapokra rótt szövegeket és a csodás miniatúrákat, iniciálékat, egész oldalas festményeket. Ezt a nagy képernyőknek hála meg is lehet tenni, mégha csak virtuálisan is, az egyes kötetek leírása melletti betű/szám kódok segítenek is megkeresni a lapozni kívánt kódexet. (Itt érdemes megjegyezni zárásképp, hogy az OSZK corvina-honlapja is megújult a kiállítás apropójából: a Bibliotheca Corvina Virtualis-on az összes hazánkban őrzött corvina megtekinthető.)
Az Országos Széchényi Könyvtár főlépcsője fölé, a corvinakiállítás alkalmából csillagképeket mutató lepleket függesztettek. A korszak kutatói szerint ehhez hasonló freskó, festmény díszíthette az asztrológia és csillagászat iránt erősen érdeklődő Mátyás király palotájának mennyezetét. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Zsupán Edina corvinaszakértő, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója, a kiállítás rendezője érintőképernyős monitoron lapozza a Kálmáncsehi Domonkos Missaléja és Breviáriuma kötetet. Mivel a kiállított sok évszázados könyveket nem lehet lapozni, a virtuális lapozgatás igazán fontos hozzáadott értéket jelent. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A Mynas-kódexet valamikor a X-XV. században írták, nagy része ókori hadigépek szerkesztéséről, várostromról szóló görög szöveg. Mátyás király nem tudott ugyan görögül, de az udvarában élő humanisták közt volt, aki igen, így az uralkodó az ő fordításában tanulmányozhatta a haditechnikai, stratégiai, taktikai kérdéseket, amiknek aztán feltehetőleg hasznát is vette saját hadjárataiban. A kiállításon megtekinthető lapon egy ostromtorony és egy bástya képe látható. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Nazianzi Szent Gergely homíliái egy 10 századi kódex, amit Magyarországon, Budán restauráltak valamikor az 1500-as években – ekkor pótolták a kitépett laprészeket. Bár arról nem maradt fenn dokumentum, hogy a kötet megfordult a budai corvinaműhelyek valamelyikében, de a lapok tetejére firkantott lapszámozás kézírása megegyezik más, bizonyítottan budai corvinán talált kézírással. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A milánói Francesco de Castello corvinafestő magyarországi remekműve Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvási nagyprépost breviáriuma (Zágrábi rítus, Buda, 1481 körül, az OSZK gyűjteményéből). Az itáliai miniátor három helyen is szignózta alkotását, ami arra utal, hogy maga is kiemelkedően fontosnak tartotta ezt a kötetet. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Bevonulás Kánaán földjére – a Mátyás-graduale csodás miniatúrája, feltehetően egy lombard stílusú, névtelen itáliai mester alkotása. Az 1480 körül, Budán készült liturgikus kódex nem könyvtári könyv volt, hanem templomi, vallásos, szertartási énekek kottái találhatók benne. Eredetileg 3 vagy 4 kötetes lehetett, sajnos csak ez az egy maradt fenn. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Quintus Curtius Rufus: Nagy Sándor. A kötetet az 1471-es velencei kiadásról másolták Nápolyban pár évvel később. Az ELTE Egyetemi Könyvtárban őrzött kódex az I. századi római szerző regényét tartalmazza. Mivel a fentebb látható címlapon az aragóniai címer látható, a kutatók azt feltételezik, hogy a kötetet Beatrix, Mátyás király későbbi felesége hozta magával az országba. Érdemes persze a gyönyörű, labirintust idéző iniciálét is alaposan szemügyre venni. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Johann von Königsberg, a kor leghíresebb, Regiomontanus néven ismert matematikus-csillagászának problémagyűjteménye (63 szabály az "első mozgató" táblázatához), amit Mátyás királynak szóló ajánlással látott el. A kötetben olyan problémákat gyűjtött össze a tudós, amik a csillagász napi munkája során előfordulhatnak (bolygókelte, -nyugta, koordináta-rendszerek közti átváltások stb), jól mutatja ezt az iniciálé égitestekre emlékeztető díszítése. Ez az 1480 körül alkotott kódex a budai udvari kódexmásolás egyik korai képviselője, és jól mutatja, hogy Mátyás korának egyik legintelligensebb, legműveltebb uralkodója volt, és meglepően mélyen érdeklődött nemcsak a művészetek, de a történelem a tudományok iránt is. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ez is egy Regiomontanus Magyarországon másolt csillagászati művei közül, a lap széli, Budán, 1480 körül született díszítés viszont nem csillagászati témájú, hanem a királyné erényeit méltató laudáció. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Kálmáncsehi Domonkos kisebb breviáriuma, missaléja (esztergomi rítus), Buda, 1481. A székesfehérvári nagyprépost Mátyás adminisztrációjának fontos tagja volt, az egyházi személyiség a könyvek szeretetében is hűen követte uralkodóját. Ez a kötet egy úti misekönyv, amit utazásai közben, hordozható oltáron misézve használt a főpap (erre magától a pápától kapott engedélyt 1473-ban). A fenti oldalpár díszítése Francesco Rosselli olasz kódexfestő mester stílusát utánozza, a bal oldali festmény alapjául a német E.S. mester egyik rézmetszete szolgált. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kutatók számára azért fontosak a különböző hivatalos dokumentumok – mint például ez a címereslevél – mert pontos dátumok szerepelnek rajtuk. A fentebb látható levéllel Mátyás király megerősítette Enyingi Török Ambrus (a törökverő Török Bálint nagyapja) címerét, amit még Zsigmond király adományozott neki. A Budán, 1481. movember 26-án kelt levél díszítését maga Francesco da Castello festette, ez a dokumentum a legfőbb bizonyíték arra, hogy a milánói mester ekkoriban hazánkban járt és Mátyás udvarában alkotott, például a már említett Kálmáncsehi breviáriumot. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Georgius Trapezuntius: Rétorika. A kötetet 1470 körül másolták talán Esztergomban, és a budai műhelyben festette ki az 1480-as évek vége felé Francesco da Castello. Érdemes megfigyelni, hogy firenzei hatásra a gazdagon indázó ornamentika aranyba váltott és a háttér lett kékkel, pirossal festett. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az OSZK gyűjteményéből való ez az 1488 körül, Rómában készült kódex, Battista Mantovano karmelita szerzetes Szűz Máriáról írott epikus költeménye. A kódex sérült címlapja a gyerekcipőben járó könyvrestaurálás miatt tovább roncsolódott 1949-ben. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Aki kicsit közelebbről – már amennyire a biztonsági üveg engedi – szemléli a kiállított kötetek festményeit, egész sok érdekes részletre lehet figyelmes. Itt például Kelvin-Helmholtz-féle instabil felhőformák hullámoznak Iohannes Cassianus "A cönobita szerzetesek szabályai" című corvina címlapján (Buda, 1490 körül). (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Kis groteszk részlet a budaszentlőrinci pálos kolostor liturgikus kódexének lapján: a remete Szent Pállal találkozni akaró remete Szent Antalnak egy hippokentaur mutat utat, majd egy datolyát vivő, kosszarvas, félig ember, félig lótestű lénnyel találkozik a sivatagban, míg végül egy farkas vezeti el a másik szenthez. (A Magyar Katolikus Lexikon szerint a hippokentaur képzeletbeli keveréklény, mellig ember, melltől lefelé ló, a képmutató keresztény képe, aki a vallási közösségben jámbor, egyébként vad.) A mű az 1490-es években készült, Budán vagy Szentlőrincen. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Nem lehet nem szeretni ezt a puttó mellett üldögélő fülesbaglyot az Aranyszájú Szent János beszédeit tartalmazó kötet egyik lapján. (Az OSZK corvinagyűjteményéből.) (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Flavius Philostratus: Történetek a trójai háború hőseiről, Egy nápolyi képtár festményei, Szofisták élete, Levelek. A kötet Budán készült valamikor 1487 és 1490 között. Sok érdekes részletet rejt az oldalpár, lássunk a következőkben ezek közül kettőt. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Nézzük csak meg jobban: a jobb oldali iniciáléban a Bécsújhelyet elfoglaló Mátyás diadalmenetét látjuk, ami szerint a magyar uralkodó két ló vontatta, pódiumszerű kétkerekű kocsin állva vonult be az ostromlott városba. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Figyelemre méltó a bal oldali lapon a kis életkép: az egy másik corvinából szolgaian másolt, mitikus lények csatajelenete fölött egy falhoz kötözött medveboccsal évődő gyerek alakja látható. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Tűzzománcberakásos, aranyozott ezüst csat egy corvinán. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Theophrastus: A növények története, a növények okai (Firenze, 1450). Az ókori athéni filozófus műveivel a botanika alapjait teremtette meg, a kódex remek példája Mátyás széles látókörű könyvtárgyarapító tevékenységének. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Thuróczy János: A magyarok krónikája (Augsburg, 1488). Az OSZK-ban őrzött kötet a magyarok történetét a kezdetektől Bécsújhely 1487-es bevételéig tárgyalja. Ez már nem kézzel másolt, hanem Augsburgban, Erhard Tardolt nyomdájában nyomtatott könyv, aminek metszeteit valószínűleg Budán színezték. A bemutatott oldalpáron balra Mátyás király birodalmi címere, jobbra pedig a Szent László-legenda egy fejezete látható (a király harca a kun vitézzel). (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Antonio Bonfini: Symposion – beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról (Itália, 1485 körül). Ez a kódex már készen került Mátyás könyvtárába, egész pontosan maga Bonfini ajándékozta Beatrix királynénak. A C-iniciáléban a királyné látható, míg a díszes keret jobb szélén alul főnixmadár, a feltámadás és tisztaság jelképe, középen hermelin, a szüzesség jelképe, fölül pedig egy méhekkel táplálkozó gyurgyalag látható – mivel a méhek is a szűzi tisztaság jelképeinek számítotak, így a gyurgyalag a gyermektelen, királyi utódot nem szülő Beatrix ellenlábasainak lehet a szimbóluma. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Szatmári György pécsi püspök 1510 körül, Firenzében készült breviáriumát a párizsi nemzeti könyvtár gyűjteményéből sikerült a budapesti kiállításra elhozni. A gyönyörű kódex miniátora Boccardino il Vecchio volt, aki bizonyos jelek szerint fiatal korában dolgozott a Corvina könyvtár számára is, az 1480-as évek végén, Budán. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Hogy milyen jelek utalhatnak Boccardino il Vecchio budai tartózkodására? A bemutatott oldalpár bal oldalán a zsoltárszerző Dávid király látható firenzei épületekkel, a távolba vesző, kékes párába burkolózó tájképről viszont Visegrád juthat eszünkbe: a domboldal alján álló vár, a kanyargó vízpart képe teljesen olyan, mintha
Markó Károly 1826-os festményét látnánk a várdomb másik oldaláról.
(Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kiállítás bemutatja a corvinamásolás és festés főbb eszközeit, alapanyagait, technikáit is. A fotón kis aranynyomó pecsétformák láthatók. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)