A müncheni Német Múzeum érdekes projektbe vágott bele. 2020-ban nagy repülőgép-kiállításra készülnek, és ebből az alkalomból egy nagy méretű komputertomográffal (CT) vizsgálták át a Hitler egyik csodafegyverének kikiáltott elfogó vadászrepülőt, a Messerschmitt Me 163-ast. 

A negyvenes évek elejére kifejlesztett gép volt az egyetlen hadrendbe állított rakétahajtású vadászgép a világon. Ezzel a géppel sikerült először túllépni az 1000 km/órás sebességet. A gép 1941-ben felállított sebességrekordját csak 1953-ban tudta megdönteni egy Hawker Hunter F.Mk.3-as.

A gépből 300-400 példány készülhetett, 1944-ben állították hadrendbe őket, de a harcban nem voltak túl sikeresek. A gép gyorsasága egyben a hátránya is volt: túl gyorsan közelítette meg és hagyta le az ellenséges bombázókat, célozni nehéz volt vele. Ráadásul a gép a bekapcsolt rakétamotorral mindössze 7 percig tudott csak repülni. Az Me 163-asok kilenc szövetséges repülőgépet tudtak megsemmisíteni a háború alatt, és közülük 14 zuhant le.  

A müncheni múzeum 1964-ben kapott vissza egy Me 163-as példányt a britektől. Az annak idején titokban fejlesztett gépen nem találtak hagyományos gyártási számot, a dokumentáció hiányában azt sem tudják, milyen csatákban használták a háborúban, ha használták egyáltalán, és azt sem világos, mit csináltak vele a britek a háború után.  

A CT segítségével látják, melyek voltak az eredeti alkatrészek, és a későbbi javítások, felújítások során pótolt elemek. El akarják majd készíteni a gép szerkezetének 3D-s modelljét is. A rétegfelvételekből mindenesetre már most érdekes dolgok derültek ki.

Az Me 163 katonai szempontból nem volt hatékony, a pilóta szempontjából viszont kifejezetten veszélyesnek bizonyult 

– mondta Andreas Hempfer, a múzeum kurátora.

A gép sok alkatrésze fából vagy olcsó anyagokból készült, miközben a rakétahajtómű miatt extrém sebességet és terhelést kellett volna kibírnia. Az első vizsgálatok alapján a gép gyenge alváza miatt a pilótája a tankolás, a start és legfőképpen a leszállás idején komoly veszélyben volt, mert az üzemanyag könnyen berobbanhatott (az Me 163-asok futóművei a felszálláskor leváltak, a gép a leszálláshoz csúszótalpat használt).

Mindezt jól mutatja, hogy a legyártott Me 163-asoknak 80 százaléka a fel- és leszállások közben sérült vagy semmisült meg, 15 százalékuk az irányítás elvesztése és a levegőben bekövetkezett tüzek következtében, légi csatákban csak 5 százalékuk pusztult el.