Alighogy elindult a Mi Vidékünk-cikksorozat Zala megyével, elkezdtek ránk zúdulni az olvasói levelek ötletekkel, kiegészítő megjegyzésekkel és bátorításokkal. Marsi Kristóf Mátyás is írt nekünk a Vállus közeli titokzatos katonakutya-temetőről. Vezetőt is ajánlott nekünk Don György geológus személyében, aki az év nagy részében a faluban él, és sok mindent tud a környékről. Elhatároztuk, hogy felkeressük vele a kevesek által ismert temetőt.

Lesencetomaj felől érkezünk Vállusba. A hátunk mögé tekintünk, ahol a Balatont szokatlan perspektívából láthatjuk – talán úgy, ahogy korábban még sosem –, majd hirtelen balra fordulunk, és bevetjük magunkat egy klasszikus zalai zsákutcába, ahol vár már minket Don György.

A régi parasztház tömve van ásványokkal, kvarcokkal, kőzetgyűjteménnyel, még egy mamutfog is előkerül, a falon pedig egy gépkarabély, ami a második világháború elején, de ránézésre lehet, hogy inkább az elsőben számított korszerűnek. A ház falába volt befalazva, ott találta György. Közben lefő a kávé a konyhában, gőzölög, megisszuk, aztán nekiindulunk az erdőnek. Balról tölgyes, jobbról ugyanez feketefenyővel és szelídgesztenyefákkal tarkítva. El is határoztuk, hogy ősszel, ha érik, visszajövünk szedni.

Lassan elérjük a büdös forrást, ami a szaga miatt kapta a nevét, ugyanis kénes, lignites talajon keresztül éri el a földfelszínt. Ezután éles U-kanyarral balra elkanyarodunk, és innen körülbelül 500 méterre megtaláljuk a katonai kutyatemetőt.

Egykor a Varsói Szerződés civilektől elzárt katonai bázisa működött a környéken, és az itt szolgáló tucatnyi katona kutyáit hantolták el a bükkös erdő árnyai alá. Itt nyugszik Vulkán, Cézár, Néró, Ali, Brúnó hadnagyok és őrnagyok, valamint bajtársaik, akik szolgálatteljesítés közben életüket vesztették – állnak a fejfákon.

Vulkánról az a hír járja, hogy egy sötét téli éjszakán, a havas erdőben eltévedt katonát úgy mentett meg a kihűléstől, hogy testével takarta be, míg meg nem lelték őket. Hogy mi végzett a kutyabakákkal, arról csak találgatásokat hallani – mondja György. Általában vadászokat, orrvadászokat említenek.

Megtudjuk még, hogy a közelben feltártak egy pálos kolostort is, amit azóta már visszatemettek. A hely a Szent Miklós forrás mellett található, amit a pálosok kis tóvá duzzasztottak fel, és halakkal telepítettek be. Erről a régészek által talált horgok is tanúskodnak. De kihantoltak itt fej nélküli szerzetescsontvázat, ami egyesek szerint a törökök kevésbé baráti jelenlétét bizonyítja; illetve csecsemőcsontvázakat is, amit azzal magyaráznak, hogy a keresztelő előtt meghalt gyerekeket a pálosok által megszentelt földbe tették el, nehogy a pokol valamely kénes bugyrába kerüljenek.

Visszaindulunk a faluba, de útközben György még elmeséli, hogy a vállusi templomban Szűz Mária szobráról azt mondják, hogy a pálos kolostorból a nagy víz (zivatar, eső) gördítette le a faluba, úgy 5 kilométeren keresztül, négyszáz évvel ezelőtt. Azt nem tudjuk, hogy ez valóban megtörtént-e, mert hát gördítés közben elkopott volna a szobornak az a része, ami épp szoborrá teszi, de azt biztosan tudjuk, hogy az akkori falu jelentős része a pálos kolostor köveiből épült.