Nagy visszhangot keltett egy frissen megjelent könyv Hollandiában: most megjelent memoárjában az ország hajdani külügyminisztere azt állítja, hogy az ország háborús években uralkodó királynője, I. Vilma 1945-ben megpróbált segíteni vezető náci politikusoknak, hogy a felelősségre vonás elől elmeneküljenek Európából.
Eelco van Kleffens exkülügyminiszter visszaemlékezése szerint a háborús években emigrációban élő holland királynő a Vatikánnal próbált meg létrehozni egy politikai alkut 1945 márciusában, hogy a náci vezetők elmenekülhessenek. Az egyébként náciellenes és nem éppen katolikusbarát uralkodó a belga király érdekében kezdeményezte a titkos megállapodást, amiből végül semmi nem lett.
III. Lipót belga uralkodó ekkor német fogságban volt, és a belga anyakirályné attól tartott, a nácik meggyilkolhatják családjával együtt, ezért meggyőzte I. Vilmát, hogy a vezető nácik elmenekülése árán is járjon közben az érdekében – áll a volt holland külügyminiszter „Felséged, Ön nem ismeri a való életet” címen megjelent visszaemlékezésében.
Az alkuból végül nem lett semmi, a belga királyi család tagjait pedig májusban, a háború utolsó napjaiban sértetlenül szabadították ki az amerikai csapatok. Az idáig ismeretlen diplomáciai háttértörténet azért is érdekes, mert mindkét Benelux országban megosztó téma a II. világháborús szerepvállalás, az ellenállás és a kollaboráció nem mindig könnyen szétválasztható szálai.
A belga uralkodót fogsága ellenére nácibarátsággal is szokták vádolni: amikor 1944-ben a szövetségesek megérkeztek Belgiumba, ő felszabadítás helyett megszállásnak nyilvánította azt, és ellentmondásos deklarációi nem tették közkedvelt figurává a háború után. A holland kollaboráció, a közreműködés az ország zsidó többségének meggyilkolásában szintén éles emlékezeti vitatéma.