Pap János volt Veszprém megye első embere a szocializmusban, az irányítása alatt alapjaiban alakította át a megyét és a megyeszékhelyet is. Mert nagyot álmodni, és a hatalma is megvolt, hogy megvalósítsa terveit. A szocialista Manhattant akarta felépíteni a Dunántúlon, ennek eredménye lett a város sétálóutcáján felhúzott óriási toronyház, amit a helyiek csak Húszasnak hívnak. A Balatont viszont már nem sikerült leeresztenie, hiába szerette volna, hogy kukoricamező legyen a helyén.
Pap János katonaszökevényként, bujkálva várta meg a második világháború végét a nyilasok hatalomátvétele után, utána vegyésztechnikusnak tanult. A szakmájában dolgozott is pár évet, de a karrierje csak azután indult be, hogy 1952 és 1954 között elvégezte a pártfőiskolát. 1956-ban már a Magyar Dolgozók Pártja Veszprém megyei bizottságának volt osztályvezetője, Biszku Béla után két évig ő töltötte be a belügyminiszteri pozíciót, majd újabb két évig miniszterelnök-helyettes volt.
1985-ig ő volt Veszprém megye legnagyobb hatalmú embere, a rendszerváltás után felmerült az elszámoltatása, rendszeresen zaklatták, egy alkalommal ismeretlenek a rózsadombi házának ablakát téglával dobták be. Felelősségre vonása végül elmaradt: 1994-ben az engedély nélkül tartott vadászpuskájával fejbe lőtte feleségét, majd önmagával is végzett.
Pap János élete az 56-os forradalom idején fonódott össze Brusznyai Árpádéval. Brusznyai középiskolai tanárként dolgozott, emellett ő volt a váci egyházmegye templomi zenésze. Épp Veszprémben dolgozott, amikor a fővárosban kitört forradalom híre eljutott hozzá.
Pap a felkelés idején is kitartott a diktatúra mellett, a veszprémi pártbizottság épületében bújtatta a lincseléstől rettegő elvtársait, és védte a kommunista párt iratanyagát.
Brusznyai, miután meghallotta, hogy kitört a forradalom, a fiatal tanítványait felkelőcsoportba szervezte, de kikötötte, hogy fegyveres harcról szó sem lehet. Október 26-án beválasztották a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsba, november elsején pedig ő lett a forradalmi egység elnöke. Hitt abban, hogy demokrácia lesz, ezért aktívan akadályozta a lincseléseket a városban, arra hivatkozva, hogy majd tisztességes eljárás során elítélik az állampárt embereit a felkelés győzelme után. Ehhez végig tartotta magát, pedig azt is sikerült elérnie, hogy a veszprémi csoportja fegyverekhez jusson, miután november 2-án Budapestre utazott. Az egyházi kántor így több ÁVH-s és pártkáder életét megmentette azzal, hogy őrizetbe vette őket.
Pap János sosem köszönte meg a tisztességes bánásmódot, sőt, személyes közbenjárásának köszönhető, hogy az 56-os szerepe miatt Brusznyait kivégezték. A forradalom leverése után a kántor-tanító ellen indított koncepciós perben, koholt vádakkal először életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki a bíróság, ez azonban Papnak nem volt elég. Az ítélethirdetés után két héttel, 1957. november 2-án a Legfelsőbb Bíróság elnökének írt levelében így fogalmazott:
Kötelességünknek tartjuk közölni a megye kommunistáinak, dolgozóinak hangulatát – Brusznyai és társai ellenforradalmi csoportja bűnügyének tárgyalásán hozott ítélettel kapcsolatban (...), mely szerint nem ért egyet a Népbírósági Tanács ítéletével, enyhének tartja azt.
Ezután több befolyásos értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is próbálta elérni, hogy Pap kérésének ne tegyenek eleget, hiába.
Brusznyait 1958. január 9-én, 34 éves korában felakasztották, testét jelöletlen sírba temették. Pap ezután feljutott az állampárt legfelsőbb szintjeire, 1961-ben ő váltotta Biszku Bélát a belügyminiszteri poszton, ezt két év után azért hagyta ott, hogy miniszterelnök-helyettes legyen, utóbbi tisztséget 1967-ig töltötte be.
De ennél sokkal tovább volt Veszprém első embere, 1965-től két évtizeden át ő volt a megyei bizottság első titkára, és ő volt Veszprém országgyűlési képviselője is. A korábbi kormánypozíciói miatt a legfelsőbb szinteken is jó kapcsolatai voltak, emiatt sokkal nagyobb hatalma volt, mint más megyei titkároknak. Beszéltünk olyanokkal, akik a nyolcvanas években a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a KISZ Veszprém Megyei Bizottságában dolgoztak, és még ők is azt mondták róla, hogy az akkori rendszerhez képest is egy kifejezetten vonalas ember volt, sokan féltek tőle. Nagy hatalmú, merev kommunistának írták le az Indexnek korábbi veszprémi KISZ-esek.
„A veszprémi KISZ-ben a későbbi MSZP-s honvédelmi miniszter, a Szekeres Imre volt az ifjúsági szervezet megyei első titkára, szerencsére ő tudta kezelni a Pap Jánost. Nekünk emiatt nem kellett igazán félnünk tőle. De azért nekünk is együtt kellett élni vele” – hallottuk. Viszont volt, aki azt mondta, sokan szerették, mert az ő irányítása alatt rengeteget fejlődött Veszprém. A ma ismert város nagy része 1965 után, a rendszerváltás előtt épült fel, köztük a megyeszékhelyen lakók felének otthont adó Haszkovó-lakótelep is. Pap 1985-ben, két évtized után vesztette el a megyei pozícióját, ekkor az állampárt a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével hálálta meg a munkáját, majd korkedvezménnyel nyugdíjazták, de az öröksége kitörölhetetlen Veszprémből.
A diktatórikus stílusáról hírhedtté vált Pap a megyét alapjaiban alakította át. Fontos volt neki a kádári gulyáskommunizmus is, és tudta, hogy a jólétet a munkahelyteremtéssel, ipari beruházásokkal lehet leginkább növelni. A hatvanas évektől sokat tett a Veszprém megyei gazdaság fejlesztéséért, az ipari, mezőgazdasági, idegenforgalmi ágazatokban, és ezekhez kapcsolódva Ajkán, Tapolcán és Várpalotán rengeteg fejlesztést valósított meg. Az is neki köszönhető, hogy Veszprém volt az első város az országban, ahol teljes körgyűrű épült fel. De ennél sokkal látványosabb tervei is voltak.
A fejébe vette, hogy a megyeszékhelyen felépíti a szocialista Manhattant.
A város központi sétálóutcájára, a Kossuth utcára több toronyházat is tervezett. Az ilyesmi amúgy is nagyon kedvére volt, előfordult, hogy éjjelente kocsiba ült, járta a várost, és közben tervezgette, hogy hova mit lehetne építeni.
A szocialista Manhattan végül olyan lett, mint A tanúban a magyar narancs, kicsit más, mint amit elképzeltek, de legalább a miénk. Nem készült több toronyház, csak egy, a városi folklórban Húszemeletesnek, vagy szimplán Húszasnak hívott épület. Az viszont tényleg jó magas lett, 62 méter. Azért ekkora, hogy az épületen legyen a legmagasabb pontja a városnak, megelőzve a várdombra épült ferences templom tornyának legtetejét.
Mára Veszprém ikonikus épülete lett az 1975-ben épült, kicsit R2D2 szocreál testvérének tűnő lakóház, de mentségére szóljon, hogy a mérete miatt más városból érkezőknek kiváló tájékozódási pont.
Egyébként a nevével ellentétben csak 19 emelete van.
A panorámája a mai napig verhetetlen, de a belső, technikai kialakítása is bravúr volt akkoriban. A lift például 60 másodperc alatt teszi meg a földszint és a legfelső szint közti távot, ritka volt a szocializmusban az ilyen képességű felvonó. De ennél nagyobb eredmény, hogy mivel a veszprémi víznyomás csak a ház feléig tudja felvinni a vizet, a 10. emelettől felfelé a tetőre rakott, 120 köbméteres szivattyús tározó adja a szükséges vizet.
Pap erős ember volt, de nem mindenható. Komoly presztízsveszteség volt számára, hogy nem sikerült kijárnia Kádár Jánosnál, hogy Veszprém megye része maradjon a Balaton-felvidék egészen Keszthelyig. Pap éveken át sikeresen halasztotta el a megyehatárok átszabásáról szóló határozatot, de minden lobbizása ellenére az MSZMP Politikai Bizottsága és Kádár János úgy döntött, hogy jobb, ha több megye osztozik a Balaton északi partját érintő fejlesztések költségein. Ezért visszacsinálták az 1950-ben hozott döntést Keszthely Veszprém megyéhez írásáról, és 1979. január 1-től a keszthelyi járást egyesítve a zalaszentgróti járással, a megyehatárokat megváltoztatva, visszacsatolták a Balaton-felvidék nyugati részét Zala megyéhez.
A másik nagy – és szerencsére szintén sikertelen – terve is a Balatonhoz kapcsolódott. Pontosabban a tó eltüntetéséhez. Papnak szívügye volt a mezőgazdasági fejlesztés, rengeteget dolgozott ezen a területen. A hatvanas években tett erőfeszítéseiről így beszélt egy interjúban:
Meg kellett oldani az ország ellátását, és látszott, hogy a világban beindult technikai forradalomban sehol sincs a magyar mezőgazdaság. A mi öt-nyolc mázsás búzatermés-átlagainkkal szemben Nyugat-Európában a két-három tonnás termésátlagok mentek, gépesítve voltak, műtrágyát használtak. Fel kellett zárkózni.
Talán emiatt merült fel benne, hogy leereszti a Balatont, hogy a medencéjét kukoricával vesse be. Az RTL Klub XXI. Század című műsorában Pataki László, aki kulturális területen dolgozott együtt a megyei titkárral, elmondta, hogy Pap teljesen feleslegesnek tartotta a tavat, a legjobb megoldásnak azt látta, ha kiapasztják, hiszen ha kukoricamező lenne a helyén, azt legalább le lehetne aratni. Hogy Pap mennyire alaposan tervezte meg a Balaton eltüntetését, és hogy ez az ötlete eljutott-e Kádár Jánoshoz, vagy a megyei titkár egy idő után saját maga vetette el az ötletet, sajnos nem tudni, erről írásos dokumentumok egyelőre nem kerültek elő.
(Borítókép: Pap János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei pártbizottságának első titkára. Fotó: Arany Gábor / MTI)