Idén ünnepli 150 éves fennállását a Földtani Intézet, Magyarország legrégebbi, ma is működő tudományos kutatóintézete. A bányászati, geológiai kutatások fontosságát átlátó I. Ferenc József 1869. június 18-án írta alá az alapító okiratot, és nem sokkal később ki is nevezte az első igazgatót, Hantken Miksát, a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium földtani osztályának addigi vezetőjét a Magyar Királyi Földtani Intézet élére, ami ezzel hivatalosan is megkezdhette működését.

A fővárosiak talán a Stefánia úti palotájáról ismerik leginkább a Magyar Állami Földtani Intézetet, de egy frissen megjelent kiadvány segíthet sokkal többet is megtudni a hazai földtan történetéről: a másfél évszázados évfordulóra a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat pazar kötetet adott ki a magyar geológia megünneplésére.

Noha az intézet önállósága 2012-ben megszűnt (előbb az Eötvös Loránd Geofizikai Intézettel olvadt egybe, létrehozva a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetet, majd 2017-ben ez utóbbit összevonták a Magyar Bányászati és Földtani Hivatallal is, megalkotva a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatot), a 150 éves a Földtani Intézet című kötet méltó módon foglalja össze és mutatja be azt a munkát, amit az intézet neves geológusai, bányamérnökei, térképészei, hidrogeológusai, vegyészei, geofizikusai, geográfusai 1869 óta végeztek és végeznek Magyarország földtanának megrajzolása, ásványkincseinek megismerése és megismertetése érdekében.

Valószínűleg kevesen tudják álmukból fölkeltve elsorolni a földtani intézet feladatait, ezért most eláruljuk, hogy azok a 150 év alatt viszonylag keveset változtakami az alapításkor lefektetett elvek korszerűségét is jól mutatja). Az alapító okirat kikötötte, hogy elsősorban részletes földtani felvételt kell készíteni az országról és ennek eredményeit meg is kell ismertetni a tudomány, a földművelés és az ipar igényeinek megfelelően. Másodsorban el kell készíteni és kiadni az ország (avagy a monarchián belül a "magyar államterület") általános és részletes földtani térképei­t. Harmadsorban olyan kőzet- és őslénytani gyűjteményt kell létrehozni, ami bemutatja hazánk földtani képződményeit, azok jellegét, történetét. Végezetül meg kell teremteni a hazai mezőgazdaság, a bányászat és az ipar igényeit kielégítő talaj-, ásvány- és kőzet-vegyelemzés feltételeit.

Ezek a 150 éves alapelvek tulajdonképp ma is fennállnak: a földtani intézet fő feladatai ma is a térképezés, a földtani kutatás, a gyűjtemények gyarapítása és kezelése, a hiteles szakértői laboratóriumi vizsgálatok végzése és nem utolsó sorban az ismeretterjesztés.

Bár ez alapján úgy tűnik, hogy a földtani intézet maga lehetne a sziklaszilárd állandóság jelképe, a 150 év története nem mentes a történelem viharai által korbácsolt hullámhegyektől, -völgyektől. A 19. század második felében élt virágkor után a rá következő világháborúk viszontagságai, az egymást váltó föllendülések és visszaesések, politikai és gazdasági fordulatok mind rányomták jegyüket az intézetben dolgozó kutatók munkájára. A kötet egyik fő erénye, hogy ezeket a lehető legszínesebben és legélvezetesebben mutatja be, az alapító okirat alapelveit követve, hét tematikus blokkba rendezve az intézet gazdag és izgalmas történelmét: nemcsak a hazai földtan intézményesülésének történetét ismerhetjük meg, de például a térképészetét is (a gyönyörű, kézzel rajzolt és színezett térképektől napjaink digitális adatbázisaiig), ahogy az ásvány- és kőzettanét is, bemutatja a laboratóriumi munka fejlődését is – és nem utolsó sorban a Stefánia úti palotát is, kedvet csinálva annak felkereséséhez.

Az alábbi nagyképes válogatást a kötet páratlanul gazdag képanyaga alapján állítottuk össze, és nem készülhetett volna el a szerző, Babinszki Edit segítsége nélkül. A könyv a Földtani Intézetben szerezhető be.

Magyarország első, az ország teljes területét lefedő földtani térképe, 1822-ből. Farncois-Suplice Beudant 1818-as utazása alapján szerkesztette és rajta 24-féle földtani képződményt különített el. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Az intézet geológusai és segítőik egy jobbágyi feltárásban, 1898. május 9-én. A kép bal oldalán ül, és a kamerába néz Böckh János, az intézet akkori igazgatója, aki a leghosszabb ideig, 26 éven át vezette az intézetet, 1882-től 1908-ig. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Az intézet Földtani Szakkönyvtára gyűjteményének állománya mára meghaladja a 300 000 leltári egységet. Ez hazánk leggazdagabb földtani gyűjteménye, amely a szakirodalmon kívül muzeális értékű könyveket is rejt, amelyek nagy részét az intézet és a magyar tudomány egyik legnagyobb mecénása, Semsey Andor vásárolta a könyvtár számára. A képen az Antarktiszi királyrák (Lithodes santolla) ábrázolása látható abból az egyedülálló természetrajzi könyvsorozatból, amely Jules Dumont D’Urville francia hajós 1837–1840 közötti, csendes-óceáni expedícióját mutatja be. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

A Magyar Királyi Földtani Intézet épülete az 1900-as évek elején. Az "art geo" palota mindössze két év alatt épült fel Lechner Ödön tervei alapján, Hauszmann Sándor építész vezetésével. A Zsolnay tetőcserepekkel és földtani tematikájú kerámiadíszekkel ékesített Stefánia úti palota az egykori pesti korzón épült fel, ahol az előkelőségek lóháton, vagy sétakocsikázva töltötték el szabadidejüket. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Az intézet Térképtárában elérhető a hazánkról megjelent összes földtani és geofizikai térkép a kezdetektől napjainkig. A képen Treitz Péter, korának egyik legkiválóbb, világhírű agrogeológusának talajtérképe látható a badacsonyi szőlőtermő területekről. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

A Földtani Intézet múzeumának kiállítása az 1900-as évek elején. A múzeum 1900-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, egyik legelső látogatója maga Ferencz József volt, aki az épület átadásakor tekintette meg a kiállítást. A korabeli lapok megemlékeztek róla, hogy a király a tervezett negyedóra helyett háromnegyed órát töltött az intézetben, annyira érdekelte őt a tárlat. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Az intézet a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a külföldi kutatókkal való kapcsolattartásra. Rangos nemzetközi kongresszusok és konferenciák zajlottak az intézet falai között (például 1909-ben az I. Agrogeológiai Kongresszus). 1904-ben Japán geológusok látogattak az intézet Stefánia úti palotájába, ekkor készült ez a kép, amelyen a vendégeken kívül az intézet akkori geológusainak nagy része szerepel. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

A Földtani Intézet geológusai az elmúlt 150 évben nem csak hazánk területén dolgoztak, hanem messzi tájakon is. Az 1972-ben indult kubai expedícióban a szigetország egyharmadán végeztek földtani térképezést a magyar geológusok. A munkakörülmények nem voltak könnyűek, mint ahogy a terepjárómentés képen látható kubai formája is mutatja. (Fotó: Brezsnyánszky Károly / Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Balra: a magyarsárosi 3. számú gázkút 1917-ben. Az intézet nevéhez kötődik a hazai kőolajkutatások megindítása is. Kezdetben az intézet geológusaira nagy felelősség hárult e téren is, mert állami támogatást a fúráshoz és kitermeléshez csak a szakvéleményük alapján adtak. Jobbra: artézi kútfúrás Tápióság szegényház terén, 1941. december 22-én, délután 3 órakor. A vízföldtani kutatások megindulásában szintén nagy szerepe volt a Földtani Intézetnek. Böckh János 1892-ben külön osztálygeológusi állást is szervezett az artézi kutak létesítésének engedélyezése és szakszerű telepítése, a városok és községek vízellátási problémáinak megoldása, valamint a gyógy- és ásványvízforrások védelme érdekében. 1900-ban ezt írta: „… a vízjogról szóló 1885: XXIII. törvényczikk követelményei alapján, akár egyéb hidrologiai kérdések megoldása körül a Magyar Kir. Földtani Intézetnek osztályrészül jutott, úgy, hogy a Magyar Kir. Földtani Intézet czímébe a földtani mellé bátran illeszthetné a hidrológiai jelzőt is.” (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Erről a képről keveset tudni, csak nagyjából annyit, hogy kiránduló geológusok láthatók rajta, az 1900-as évek elején, de hogy kik ők és pontosan hol kirándulnak, a múlt homályába vész. Ekkortájt a geológia még elsősorban a gazdagok kiváltsága volt, ezt támasztja alá a kutatók terepi ruhája is (cilinderek, drága felöltők, kabátok). Komolyságukat a fotó kedvéért felvett pózuk ellenpontozza. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Selmecbányai diákok tanulmányúton Resicabányán, tanárukkal Böckh Hugóval, 1904-ben. Böckh Hugó később apja, Böckh János nyomdokaiba lépett és szintén a Földtani Intézet igazgatója lett. Sajnos csupán három éven át, 1929 és 1931 között viselhette e címet, mert 1931-ben Perzsiában szerezett vírusos trópusi májbajába belehalt. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

A Földtani Intézet 1985–87 között szervezett egy bauxitkutató expedíciót a dél-vietnámi Bao-Lok–Dilinh körzetben lévő Than Rai bauxit-előfordulás megkutatására. Ennek keretében egy kisebb, geológusokból és vegyészekből álló csoport utazott Vietnámba, ahol 1200 négyzetkilométernyi területen végeztek bauxitkutatást, nyersanyag-minősítő értékeléssel és készletszámítással. A terepi kiszállások itt sem zajlottak egyszerűen. A képen éppen pH-mérés zajlik, fegyveres biztosítással. (Fotó: Bartha András / Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Stanislaw Stascic 1815-ben napvilágot látott, A Kárpátok felépítése című munkájának mellékleteként megjelent földtani térkép (Carta Geologica totius Poloniae, Moldoviae, Transilvaniae et partis Hungariae et Valachiae). A térkép Magyarországot is ábrázolja – a Dunántúl dél-nyugati részének kivételével. Stanislaw Stascic 153-féle ásvány, kőzet- és ősmaradvány-megjelölést alkalmazott, valamint jelölte a rétegek csapásirányát is. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Böckh János mindig nagy figyelmet fordított a szakemberek, a bányászok és a nagyközönség ismereteinek bővítésére is: látványos kiállításokat szervezett, amelyek itthon és külföldön is sorra nyerték az okleveleket, elismeréseket, érmeket. Az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében rendezett kiállításon például bemutatta az intézet teljes tudományos és gyakorlati irányú tevékenységét, mellyel szintén óriási elismerést vívott ki. E képeken az intézet mű- és építőipari kőzetgyűjteménye, valamint a kiégetett anyagmintáinak gyűjteménye látható az 1891-es budapesti agyag-, cement- és kőipari kiállításon. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Az egykori Földtani Intézetben és jogutód szervezeteiben található hazánk legnagyobb földtani gyűjteménye. Már az intézet alapító okirata tartalmazta, hogy az ország felépítésében szerepet játszó kőzetekből és az azokban rejlő ősmaradványokból gyűjteményt kell felállítani. A képen a 190 000 leltározott tétel egyike látható, egy ajkait, a borostyán egy változata Ajkáról. (Fotó: Lantos Zoltan / Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

A Földtani Intézetben és utódszervezeteiben a laboratóriumok létrejötte és fejlődése, azaz a földtani anyagvizsgálati munka kibontakozása és elmélyülése párhuzamosan zajlott az intézet feladatainak változásaival, egyre sokrétűbbé válásával. A kémiai laboratórium létrejötte után nem sokkal, az agrogeológiai kutatások fellendülése vonta maga után az agrogeológiai–talajkémiai laboratórium felállítását. Ásvány–kőzettani laboratórium felállítására azonban csak jóval később jelentkezett igény. Az 1950-es, 1960-as évek nagy nyersanyagkutatási programjainak dömpingszerű, több tízezres méréseit pedig a rendszerváltás után a jóval nagyobb érzékenységet igénylő, környezetföldtanhoz kapcsolódó anyagvizsgálatok váltották fel. A képen: Énekes Ágnes mintát tesz a röntgendiffrakciós készülékbe az 1980-as években. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

Hazánk medencealjzatát bemutató legújabb térkép, amit 2010-ben adtak ki. (Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)

(Borítókép: Új fúrás a Margitsziget bejáratánál, 1936. augusztus 14., délután 5 óra. A képen dr. Papp Károly és Józsa altiszt látható. Fotó: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat)