A volt nyilasház mellett álló XII. kerületi turulszobor II. világháborús emlékműként kegyeletsértő, szimbolikája az elkövetett tömeggyilkosságok semmibe vételét jelenti, ezért azt mostani formájában el kellene távolítani – ezt a javaslatot tette az a történészekből álló bizottság, melyet a 12. kerületi önkormányzat bízott meg azzal, hogy tegyenek javaslatot “a turul-szobor körüli ellentmondások feloldására”. A háttér Pokorni Zoltán nyilas nagyapja történetének kibukása, ami miatt a kutatók most átnézték az emlékművön található névsort. A turul helyett a történészek szerint egy új, közös emlékművet kell állítani a kerületi háborús áldozatoknak.
Frissítés: A cikk korábbi verziójában tévesen írtuk, hogy a 12. kerületi önkormányzat olyan javaslatot készül elfogadni, mely ellentmond a történészekének. Az önkormányzat a Magyar Nemzet cikke szerint csütörtökön tárgyalja azt a javaslatot, mely a turulszobrot első világháborús emlékművé minősítené át, vagyis új névvel megtartanák, miközben egy új második világháborús emlékművet is állíttatnának a Városmajorba, a Csaba és Maros utcák kereszteződésénél. Ez nem mond ellen explicit módon a történészek javaslatának, akik ugyanakkor jelezték, hogy a turulszobrot ebben az esetben is megfontolandó lenne áthelyezni máshová.
A 12. kerületi turulszobor körül az emlékmű 2005-ös felállítása óta forrnak az indulatok. Volt már ellene bontási határozat és a bontás elleni tömegtüntetés, a szobor azonban most is áll a hegyvidéki polgármesteri hivatal közelében, azzal az épülettel szemben, ahol 1944-ben a nyilasház működött. Bár még előtte állíttatták, a szobor mellett korábban Pokorni Zoltán, a fideszes kerületi polgármester is kiállt, azzal érvelve, hogy ha a nemzetbiztonságnak elfogadható (az Alkotmányvédelmi Hivatalnak turul van a címerében) a szélsőjobbos szervezetek által is kedvelt szimbólum, akkor nekik is az.
Tavaly novemberben, nem sokkal az önkormányzati választások után azonban váratlan fordulat történt: éppen a kerületi polgármester, Pokorni nagyapjáról derült ki, hogy bár ő is az emlékművön feltüntetett áldozatok között szerepel, legalább annyira a tettesek között lenne a helye. Mint azt több korabeli dokumentum bizonyítja, Pokorni József aktívan részt vett a nyilas tömeggyilkosságokban, személyesen végzett ki több ártatlan embert, a rettegett Kun páter mellett öldökölt a kerületi kórházépületekben és az Alma utcai zsidó szeretetházban. Pokorni nagyapja csak azért nem lett háborús bűnös, mert még az ostrom alatt meghalt, így nem élte meg a számonkérést.
Pokorni Zoltán elmondása szerint korábban nem ismerte az 1945-ben meghalt nagyapja nyilas múltját, nem ő kérte, hogy kerüljön fel a neve az emlékműre. Amikor tavaly ősszel napvilágra került a történet, azonnal levetette nagyapja nevét a szobor talapzatáról, és a nyilvánosságban sem kerülte a témát. Emlékezetes a drámai beszéde, melyben elcsukló hangon vallott a gyilkosságok örökségéről:
Amikor én lettem ennek a kerületnek a polgármestere, alkalmat adott arra, hogy ha nem is jóvá tegyek – hiszen jóvátenni nem lehet –, hanem rendbe tegyek néhány dolgot. Nemcsak mint egy nyilas gyilkos unokája, hanem a kerület vezetőjeként, akinek feladata, hogy a szimbolikus dolgokban is rendet tegyen.
A Pokorni vezette kerületi önkormányzat akkor történész szakértőket kért fel, hogy nézzék át az emlékművön szereplő teljes áldozati névsort, és tegyenek javaslatot a turulszobor sorsára. A felkért szakértők – Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és Ungváry Krisztián történész – az elmúlt hónapokban ezt elvégezték, most pedig nyilvánosságra hozták javaslatukat.
A történészbizottság több forráscsoport módszeres átvizsgálásával arra jutott, hogy messze nem csak Pokorni József áldozatként, hősi halottként való feltüntetésével volt alapvető baj. Összesen 17, az emlékművön szereplő személy esetében dokumentálható a nyilas párttagság, négy esetben pedig a tömeggyilkosságokban való aktív részvétel is. Pokornin kívül az utóbbiak közé tartozik:
Az emlékművön szereplő áldozati lista ugyanakkor nagyon nem volt teljes: miközben a 12. kerületi tömeggyilkosságok több elkövetője, mint kiderült, szerepelt rajta, ezeknek a tömeggyilkosságok az áldozatai nagyrészt még most is hiányoznak, ahogy például Kiss János altábornagy, az ellenállási mozgalom mártírja sem volt rajta.
Bár a kutatásuk elsősorban a meglévő nevek ellenőrzésére irányult, a listát így is közel 400 névvel tudták bővíteni, pedig a források hiánya miatt sok név még nem ismert. A turulszoborral azonban nem csak a rajta olvasható névsor miatt van baj. A felkért történészek szerint „a rendkívül bonyolult problémahalmazra nem ad megoldást az, ha a listáról néhány nevet eltávolítanak, és néhány másikat hozzátesznek”. Megállapításuk szerint a jelkép és maga az emlékmű koncepciója és üzenete szintén erősen problematikus.
„Eleve kegyeletsértő a XII. kerületi nyilasok egykori objektumainak, a Németvölgyi úti Nyilasháznak és a vele szemben elhelyezett Hungarista Légió parancsnokságnak közvetlen közelében turulszobrot, illetve akármilyen második világháborús hősi emlékművet állítani” – írják. A Turul szimbolikája pedig
teljesen feje tetejére állítja az érintettek halálát: a magyar állam által meggyilkoltak a magyar államért hősi halált halt személyként jelennek meg.
Hasonló kritikát korábban több más történész is megfogalmazott. „Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a zsidó áldozatoknak akarunk emléket állítani, akkor nem használhatunk bizonyos jelképeket, a turult sem” – mondta például Paksa Rudolf, a Történettudományi Intézet kutatója a Clio Intézet nyilas uralomról szóló konferenciáján ősszel, nem sokkal a Pokorni-ügy kirobbanása után. Az a Rab László, akinek a tényfeltáró munkája nyomán nyilvánosságra került Pokorni nagyapjának nyilas múltja, hasonlóan gondolja: „Ahogy a horogkeresztet, úgy a korabeli szélsőjobb által használt más jelképeket sem kellene erre használni, így a turult sem” – mondta ugyanott.
A turul az I. világháborúban a hadi hősiesség jelképének számított, majd az egyetemi Turul Bajtársi Szövetség névadója lett, a szervezet pedig a szélsőjobboldal egyik keltetője. „Itt elkezd kompromittálódni ez a jelkép. A nyilas szimbólumtárba is a magyar vitézség és hősiesség szimbólumaként kerül be, a magyar fajtisztaság víziójával együtt” – mondta a turul szimbólumtörténetéről Paksa.
Mintha Isten létére kaptunk volna egy bizonyítékot. Pokorni Zoltán úgy került ebbe az ügybe, mint Pilátus a krédóba. Sokáig azt mondta, hogy a turult megvédjük, másrészt hogy ugyan néhány évig rosszra használták ezt a szimbólumot, de ezek ősi jelképek. És akkor kiderül, hogy a több mint ezer név közül a legsúlyosabban terhelt éppen ennek az embernek a nagyapja. Ez elég súlyos a feljebbvalótól, ha van
– értékelte ugyanezen a konferencián Pokorni nagyapjának történetét Zoltán Gábor, az Orgia című regény szerzője. Ez a 12. kerületi nyilas tömeggyilkosságokat feldolgozó mű tette a szélesebb közönség számára egyértelművé, hogy a kerületi nyilas szervezet országosan is az egyik legerősebb volt. Több nyilas vezető is a kerületben lakott, és a kiugrott szerzetes Kun páter vezetésével a legkegyetlenebb tömeggyilkosságokat hajtották végre. Az író alapkutatásokat is végzett, ő készített jelentést levéltári iratok alapján a XII. kerületi Önkormányzat részére is a nyilas párttagokkal kapcsolatos eredeti nyilvántartásokról – munkáját most Ungváryék is felhasználták.
A 12. kerületi turulszobor jelképrendszerét az önkormányzat korábban azzal próbálta védeni, hogy azt katonai emlékműnek keresztelték át, a turul pedig ugye a hadi hősiesség szimbóluma is. Mint azonban a történészbizottság most megállapította, közben mégis polgári áldozatokra is emlékeztetni kíván, sőt, valójában az 1556 beazonosított kerületi világháborús áldozat fele polgári személy. Az áldozatok harmadát a nyilasok ölték meg, vagy az üldöztetésekben haltak meg.
Az erőszakot éppen „a Turul-madarat is használó nyilas pártszervezet tagjai követtek el velük szemben” – írják jelentésükben a történészek, a munkaszolgálatosokra való emlékezésre pedig a turul szerintük szintén nem lehet alkalmas. „A munkaszolgálat kezdettől fogva alapvetően zsidóellenes intézmény volt, amit azért találtak ki, hogy a zsidóság hadi érdemeket ne szerezhessen, de a véres veszteségek alól ne vonhassa ki magát. A turulmadaras szimbolika viszont mindezt elleplezi, úgy tesz, mintha az érintettek normális honvédségi szolgálatot teljesítettek volna” – fogalmaznak.
A történészbizottság szerint a hősi halottakra való hivatkozás általában is problematikus, hősök helyett a világháborúval kapcsolatban inkább áldozatokról kellene beszélni. A hősiességhez ugyanis érvelésük szerint az önfeláldozáson túl az értelmes áldozatvállalás is hozzátartozik, ha viszont, mint a II. világháborúban, „az áldozatvállalás objektíve értelmetlen – mert az érintett rossz oldalon, rossz célért halt meg, vagy azért mert nem volt „jó oldal” – akkor aggályos ezt a halálesetet példaképnek állítani a társadalom elé.”
A kerületi áldozatoknak azonban a történészbizottság szerint közös emlékművet kell állítani.
Az áldozatokat összeköti, hogy mindnyájan ugyanannyira voltak magyarok. Társadalmi és emlékezetpolitikai szempontból sokkal fontosabb volna a közös sors és a közös emlékezet támogatása mint az, hogy mindenki csak „saját”-nak vélt halottait sirassa – utóbbi gesztus ugyanis sokszor a „másik” gyászának ignorálásával jár.
Hasonló szellemben szólalt meg az idézett beszédében Pokorni Zoltán is, a polgármester, akinek a 75 évvel ezelőtt meghalt gyilkos nagyapja miatt az emlékezés kérdése talán kimozdult a korábbi holtvágányból: „Az áldozatoknak ne csupán a zsidó voltukat lássuk, hanem teljes valójukat. És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban.”
Frissítés: A Magyar Nemzet írt arról, hogy a 12. kerületi önkormányzat olyan javaslatot terjesztett elő melynek értelmében egy új, II. világháborús emlékművet emelnek a Városmajorban, közel azokhoz az intézményekhez, ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat követtek el. A lap úgy tudja, hogy a turulszobor is megmaradna, azt azonban „átminősítenék”, így a jövőben az első világháború hőseire emlékeztetne. Erről a lehetőségről a történészbizottság azt írta,hogy elvi akadálya nincsen, kérdés azonban, hogy ebben az esetben is ezen a helyszínen maradjon-e. „Mérlegelni kell a jelenlegi hely reprezentativitását, illetve azt, hogy egy ilyen emlékmű kapcsán mekkora társadalmi igény állapítható meg. Ennek fényében érdemes dönteni a Turul-szobor esetleges áthelyezéséről, más helyszínen – leginkább a Farkasréti Temetőben – történő felállításáról” – fogalmaztak állásfoglalásukban.
(Borítókép: A problémás turulszobor madara. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)