Megfejtették minden alkatrész szerepét. A bolygók állását ékköves tárcsák mutatták rajta.
Brit szakemberek megfejtették és újjáépítik a Antiküthéra-mechanizmust, derült ki a Scientific Reports folyóiratban publikált tudományos cikkből. Az Londoni Egyetem Tony Freeth által vezetett csapatának új eredménye, hogy nemcsak a belső szerkezetet és működését rekonstruálták, hanem a rajta talált feliratok alapján az eszköz előlapját is.
Az Antiküthéra-mechanizmus néven ismert különös ókori tárgyat kezdetben órának vélték, későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy csillagászati számítógép. A régészek szerint a hajó az időszámítás előtti 1. évszázadban indult útnak Görögországból, feltehetőleg Róma felé, de Antiküthéra szigete közelében a sekély vízben elsüllyedt. A roncsot 1900-ban Elias Stadiatis tengeri szivacsot gyűjtögető halász fedezte fel. A különös követ, a belőle kiálló fogaskerékkel egy évvel később vette magához egy görög archeológus, Valerios Statis. A roncs egy római teherhajó volt, de rakománya görög lehetett, feltételezhetően Rodosz szigetéről.
A lelet 82 darabból áll, ezek összeállítva elférnek egy – eredetileg fából készült – cipősdoboz méretű dobozban.
A londoni Tudománytörténeti Múzeum munkatársa, Michael Wright 2002-ben végzett először röntgenes vizsgálatokat a készüléken, amelynek során újabb fogaskerekeket fedezett fel. 2005-től a Hewlett-Packard támogatásával épített háromdimenziós képalkotó rendszerével, a PTM Dome-mal és az X-Tek 12 tonnás, mikrofókuszos komputertomográfjával vizsgálták a tárgyat.
Ezek a technikák lehetővé tették, hogy 2006-ra megfejtették nemcsak az eszköz szerkezetét, de a rajta található feliratok 95 százalékát is: ez egy gyakorlatilag 2000 karakterből álló használati utasítás volt. A szerkezet 37 fogaskerékből állt, amelyből 30 maradt meg. Az Antiküthéra-mechanizmus előlapja dobozával együtt elpusztult a tengerben.
Szintetizáltuk mások munkáit, elvarrtunk minden szálat, és beillesztettünk minden olyan részletet, amit mások figyelmen kívül hagytak. Vannak a megmaradt részekben olyan dolgok, lécek vagy lyukak, amire azt mondták, hogy erről nem veszünk tudomást a magyarázatban. Biztos van rá magyarázat, de nem tudjuk, mi az, úgyhogy nem törődünk vele
– magyarázta Adam Wojcik, a csapat anyagtudományi szakértője. A csapat egy korábban ismeretlen funkciójú, 63 fogú fogaskereket is elhelyezett a mechanizmusban.
A végeredmény: a geocentrikus görög kozmosz mozgó modellje, amelyen tárcsákon elhelyezett ékkövek jelképezték a bolygókat, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. Az eszköz nemcsak a holdfogyatkozásokat és napfogyatkozásokat mutatta, hanem az olimpiák időpontját is.
Freeth kollégái szerint az i. e. V. században élt filozófus, Parmenidész metódusával, aritmetikai módszerekkel számították ki a bolygók keringési idejét. Az eszköz kifinomultsága ugyanakkor mindenképpen meghaladja azt, amit eddig az ókori görögök technikai képességeiről gondoltak – ehhez hasonló összetettségű szerkezeteket ugyanis legközelebb a XVIII. században készítettek.
(forrás: Ars Technica, New Scientist, TechTimes, Vice)