A fekete-fehér, a múlt század hatvanas-hetvenes éveit megidéző képek bárhol készülhettek volna Tiranától Rigáig, Szczecintől Burgaszig, Asztrahántól České Budějovicéig. A most bemutatott fotók erdélyiek, és Sütő András hagyatékából kerültek elő.

A Kossuth-díjas Sütő András ugyanis nemcsak dráma- (Advent a Hargitán, Egy lócsiszár virágvasárnapja) és regényíró volt (Anyám könnyű álmot ígér), hanem az erdélyi magyar közélet aktív tagjaként főszerkesztő is. A Falvak Népénél kezdte Bukarestben, majd jöttek a marosvásárhelyi évtizedek, a parlamenti képviselőség az egyre erősebb Ceaușescu-kultuszba hajló Romániában. A nyolcvanas évektől már csak Magyarországon publikálhatott, romániai közéleti tisztségei már nem voltak, a Securitate folyamatosan zaklatta őt és családját is. A forradalom napjaiban hiába remélt egy jobb világot, az 1990. március 15. után kitört marosvásárhelyi etnikai zavargásokban elvesztette bal szeme világát. 2006-ban halt meg.

A román hatalom az ötvenes évek végén – évekkel vagyunk még Ceaușescu hatalmának megkezdése előtt – új magyar lapokat indított. Az egyik ilyen volt a Művészet, ami néhány szám után címet és profilt váltva lett Új Élet. Az eleinte havonta, majd kéthetente megjelenő lap valóban a szocialista Románia új életéről szólt, nyilván alaposan megfésülve. Termelési riportok, portrék, színi- és filmkritikák, tudományos hírek voltak a lapban. Kedvelt újság volt, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején húszezer fölötti példányszámmal büszkélkedhetett. Külsős munkatársként sok jelentős erdélyi magyar író publikált a lapban. Az adott szocialista viszonyok között végső soron megvalósult Sütő András álma, amiről az 1958. áprilisi első számban így írt: „Nagyközönséglapot akarunk szerkeszteni s ha első számunk erről még csak halkan és szerényen tanúskodik, az nem törekvéseink tisztázatlanságát, hanem a kezdet nehézségeit jelzi.”  

A bukaresti televíziógyár (Electronica) 1960-ban nyitotta meg kapuit, előtte rádiógyár volt. Nem sokkal utána Vasile Cätuneanu, az Electronica-gyár főmérnökhelyettese így nyilatkozott az Új Élet termelési riporton lévő munkatársának: „Ha, mondjuk, egy 1700 táján élt ember látná ezt a gyárat, és végignézne egy televíziós adást, az ördöggel való cimboraságért jelentene fel.” A kép jóval később, 1980-ban készült. Ekkoriban hatféle készüléket gyártottak a 44 centiméteres képernyő átmérőtől a 65 centiméteresig. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

„Fapofa – ez a néző első benyomása De mennyire él, mi mindent tud kifejezni! Milyen gazdag, fiatal korát meghazudtoló emberismeretről tanúskodnak a legapróbb részletekig gondosan kidolgozott hiteles alakításai! Vérbeli komikus – mondanánk egy- egy vígjátéki alakítása láttán. De ennél több. Nem olcsó eszközökkel nevettet, hanem — bírál, szatirizál. Így írt Molnár Tibor, az Új Élet kritikusa Mircea Diaconu színművész alakításáról 1978-ban. Diaconu egy fiatal falusi rendőrt alakított Doru Moţoc Valahol fény világol című lírai vígjátékában. A színész most 70 éves, 2012-ben ő volt Románia művelődési és nemzeti örökségi minisztere. 2014 és 2019 között a Nemzeti Liberális Párt európai parlamenti képviselője volt. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Divatbemutató a marosvásárhelyi Kultúrpalotában 1960-ban (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

„Esti őrjáratra indultam; városon és falun azt kutattam, miként tölti szabad idejét a serdülő ifjúság. Azt is mondhatnám, miként születik az új szocialista kultúra, amelyért oly sokat áldoz a nép állama" - írta az Új Élet riportere 1961-ben. A kép is abban az évben készült a marosvásárhelyi pionírházban, hogy pontosan milyen alkalomból, az nem derül ki, de tartottak itt akkoriban kézimunka-, rádiótechnika- fotószakkört, természetbarátok körét. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Nicolae Ceaușescut 1974-ben választották Románia első elnökévé. A Kárpátok géniusza itt alighanem saját magára szavaz. Ekkor már kilenc éve töltötte be a Román Kommunista Párt főtitkári posztját, az országban mind jobban elhatalmasodott a személyi kultusz. Az Új Élet Ceaușescu elnökké választását „történelmünk nagy pillanatának” nevezte, és a kor divatjának megfelelően nagy összeállításban emlékezett meg a pártvezér életéről. A kép hátterében Manea Manescu román miniszterelnök, jobbra mellette Fazekas János erdélyi magyar politikus, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja. Ceaușescut 1989-ben kivégezték. Az újságíróként és történészként is ismert Fazekas János Sütő András szerint magas állami és párttisztségeiben (vagy azok ellenére) sokat tett az erdélyi magyarságért. 2004-ben Budapesten halt meg, az MTA megbízásából kutatott a magyar fővárosban. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Egy vicc az Új Élet 1976. január 25-i számából: A beteg aggódva kérdi az orvostól: – Gyorsabban meggyógyulnék, ha abbahagynám a sörivást? – Már késő. – Akkor rendben van – sóhajt fel a beteg. (A kép 1962-ben készült.) (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Bébi vitorlázógépet javítanak a gyerekek a marosvásárhelyi sportrepülőtéren 1962-ben. A meggyesfalvi reptér volt a város első reptere 1936-ban, ez volt az a hely, ahol Aurel Vlaicu 1912-ben leszállt a gépével. Az erdélyi román mérnök-feltaláló a budapesti Műegyetemre is járt. Mindössze harmincéves volt, amikor 1913-ban megpróbálta átrepülni a Kárpátokat. Valószínűleg szívroham végzett vele, családja szerint meggyilkolták. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok a repteret fölrobbantották. A meggyesfalvi reptér ma is üzemel, de már csak sportrepülőtérként. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Kiállítás eladással 1966-ból. De hogy mit állítanak ki és adnak el, az rejtély. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

„Legelső dolgunk ebben az esztendőben, hogy egy új, száz férőhelyes istállót építsünk ezek mellé; oda, ahol a kucsmás ember áll. ő az építőmesterünk: Dudás András. Mindegyre kijön ide, nézi a terepet és számításokat végez. Sietős a dolga: jövő ilyenkor már ötszázhatvan szarvasmarhánk lesz” – írta Szépréti Lilla, az Új Élet riportere 1962-ben. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

„Régi, nagyon régi település ez, századok krónikája említi a szenvedést elvevő vizet, elődeink is keresték itt a gyógyulást, a meleg ásványvíz jóleső simogatását. Ez a forrás volt már fejedelmeké és uraké, egykori királyok és pápák perelték egymást érte, végül is az egyháznak hajtott hasznot a Félix atyáról elnevezett forrásvidék. Most a miénk, a népé. Az új rend állította a tömegek szolgálatába és szépítette meg Viktória fürdőt.” Így kezdte 1962-es riportját Dános Miklós a Váradszentmártonhoz tartozó Félixfürdőről, ami a kommunizmus idején Viktória-fürdőként üzemelt Nagyváradtól 8 kilométerre. A fürdő a mai napig fogad látogatókat. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Ifjú képzőművészek örökítik meg az EREN-69 népgazdasági kiállítás központi csarnokát. A ma Romexpo néven ismert épületet 1962-ben adták át, 2017-ben felújították. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

Hegesztés a bukaresti Vulcan gépgyárban 1973-ban. A gyárat a múlt század elején alapították és még ma is megvan. 1955-ben itt készült el az első román autóbusz, majd önálló üzemmé vált az Autobuzul vállalat. De itt készült Lipcse, Magdeburg, Rostock távfűtési hálózata és két berlini hőerőmű kazánjai. (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

(Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

A patikatisztaságú gyulafehérvári főutca 1977-ben (Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

(Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)

(Fotó: Sütő András örökösei / Új Élet szerkesztőség / FORTEPAN)