Olyan baktériumgéneket keresnek magyar kutatók, amelyeknek a kikapcsolása lelassítja a kórokozók gyógyszerekkel szembeni ellenállóképességének a kialakulását. "Reményeink szerint ez hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy antibiotikum tovább legyen alkalmazható a gyakorlatban" - mondta el az MTI érdeklődésére Pál Csaba, az MTA Szegedi Biológiai Központjának rendszerbiológusa.

A baktériumokkal szembeni rezisztencia alapvető evolúciós folyamat, amely véletlenszerűen megjelenő mutációk nem véletlenszerű terjedésén alapszik. Ilyenkor a baktériumpopulációban olyan mutáns egyed jelenik meg, amely egy vagy több antibiotikum jelenlétében is képes az osztódásra. A későbbiekben természetes szelekcióval ennek az egyednek az utódai válogatódnak ki a többi egyed rovására. "Mivel az egysejtűek nagyon gyorsan szaporodnak és gyakoriak a mutációk, ez a folyamat sajnos gyorsan lezajlik" - tette hozzá Pál Csaba.

Ez az oka, hogy az új antibiotikumok is hamarosan hatástalanná válnak, és új terápiás eszközökre van szükség. Az újabb és újabb antibiotikumok kifejlesztése óriási pénzügyi forrásokat igényel, az egészségügyi rendszerek, a nem- vagy lassan gyógyuló fertőzések költségei pedig még nagyobbak.

Pál Csaba kutatócsoportja azt vizsgálja, hogy egysejtűekben miként alakul ki rezisztencia az antibiotikumokkal szemben. Kutatásaikat élesztőn (ezek egysejtű gombák) és E. coli baktériumokon végezték. Ezek közös jellemzője, hogy biokémiai folyamataik és genetikai állományuk mára igen jól ismert, ezért alkalmasak arra, hogy a molekulák viselkedése alapján az élőlények viselkedésére következtessenek. "Ezeket az élőlényeket vizsgálva képet kapunk a velük rokon fajhoz tartozó kórokozók viselkedéséről is" - indokolta evolúciós rendszerbiológiai modelljeik kiválasztását a kutató. Reményeik szerint olyan baktériumgéneket találnak, melyek kiütésével lassítható lesz az antibiotikumokkal szemben kialakuló rezisztencia.

A szegedi kutatók arra a kérdésre is keresik a választ, hogy miért vannak az örökítőállományban igen nagy számban az adott élőlény számára látszólag nélkülözhető gének. Pál Csaba utalt rá, hogy egysejtűeken végzett szisztematikus tanulmányok azt jelzik, laboratóriumi körülmények között a gének jelentős részét kiüthetik anélkül, hogy az jelentősen befolyásolná életképességüket. "Vizsgálataink szerint azonban ezek a gének nem feleslegesek. Specifikus környezeti feltételek mellett, például környezeti stresszhatás esetén fontos szerepet töltenek be" - hangsúlyozta a rendszerbiológus. Az élőlények nagy számú, látszólag nem szükséges génjei a körülmények megváltozásakor tehát kulcsszereplővé léphetnek elő.