A Földtől körülbelül 600 millió fényévre található 3C 305 katalógusjelű galaxis aktivitásáért - sok társához hasonlóan - a centrumában lévő szupernehéz fekete lyuk felelős. A galaxisról röntgentartományban a Chandra űrteleszkóppal, az optika tartományban a Hubble Űrteleszkóppal, a rádiótartományban pedig az Új-Mexikóban üzemelő VLA (Very Large Array), illetve az Angliában működő MERLIN (Multi-Element Radio-Linked Interferometer Network) antennarendszerrel készítettek felvételeket, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.

Ezeket összemontírozva azt tapasztalták, hogy a központi fekete lyuk által hajtott kifúvások (jetek) rádiósugárzásának eloszlása nem hozható fedésbe a röntgenintenzitás eloszlásával, de úgy tűnik, hogy ez utóbbi passzol a látható tartománybeli kibocsátáshoz.

A fentiek alapján a kutatók két lehetőséget vázoltak fel arra, hogy mi lehet a röntgenemisszió forrása. Elképzelhető, hogy a központi lyuk által generált kifúvások kölcsönhatnak a galaxisban lévő intersztelláris gázzal, és a röntgensugárzás kibocsátásához elegendő hőmérsékletre fűtik azt. Ezen forgatókönyv esetén a lökéshullámok által felfűtött csillagközi gáz a kifúvások előtt helyezkedne el.

A másik lehetőség, hogy a fekete lyuk közelében lévő területek erős sugárzása elegendő energiát pumpál az intersztelláris gázba, és fénylésre kényszeríti azt. Az alternatívák között vélhetőleg csak a mostani, 2 óra 10 perc összhosszúságot meghaladó röntgenexpozíciókkal lehet majd dönteni.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.