"Azok az emberek, akik érzékenyebbek az alkoholra, rendszerint kevesebbet is isznak. Ők azok, akik berúgnak egy pohár bortól. Azok lesznek inkább alkoholisták, akik mindenkit képesek az asztal alá inni" – mondta a New Scientistnek Robert Swift, a providence-i Brown Egyetem kutatója.

Hihetetlennek tűnik, de az ivást tekintve a muslicák és a kocsmába járó emberek között nincs jelentős különbség, állítja Ulrike Heberlein, a University of California molekuláris biológusa. „Elsőre ők is hiperaktívak lesznek, aztán koordinálatlanná válnak, abbahagyják a mozgást és alkalomadtán felbuknak" – fogalmazott. Heberlein és kollégája, Ammon Corl ezért az átlagosaktól eltérő, mutáns muslicákat kerestek, amiket nem üt ki az alkohol, és képesek tovább inni.

Két fajta muslica képes erre, mindkét fajta génmutációt hordoz. A gént a kutatópáros happy hour-génnek nevezte el, amit magyarul leginkább az egyet fizet, kettőt kap fordulattal lehet leírni.

Heberlein már 1998-ban publikált a mutációról, amely a muslicákat szuperérzékennyé teszi az alkoholra. A mutációt okozó, a mostanitól eltérő gént cheapdate-nek, vagyis olcsórandinak nevezte el. 2005-ös publikációjában pedig azokról a muslicákról olvashattunk, amelyekből hiányzik egy gén (amit a kutató egyszerűen másnaposságnak nevez), emiatt nem fejlődött ki bennük az alkohollal szembeni nagyobb tolerancia.

Amikor a kutatók a most felfedezett gént bekapcsolták az alkoholt jól bíró, mutáns muslicáknál, azok részeg muslicák lettek. Az derült ki, hogy ez a gén tompítja az EGF hámsejt növekedési hormont, amely rákos és normál sejtek növekedését szabályozza.

A kutatók szerint az agyban nagy mennyiségben található dopaminvegyületre reagáló idegsejtekhez is köthető a gén alkoholérzékeny hatása. A dopaminnak jól ismert szerepe van mindenfajta drogfogyasztás esetén, azt azonban egyelőre nem tudják, pontosan hogyan okoz alkoholérzékenységet. További kutatások után kulcsfontosságú lehet az alkoholbetegek kezelésében.