Az ifjú hollók néha csapatokba verődnek, hogy elcsenjék a felnőtt madarak zsákmányát. Norvág kutatók szerint a magányos állatok azért változtattak viselkedésükön, mert így előnyhöz juthatnak.
Walesben gyakran látni akár harminc fiatal hollót, ahogy csapatosan kutatnak táplálék után. Azon a vidéken a hollók gyakran eszegetnek elhullott juhok teteméből. Ha egy hollópár ilyen lakomára lel, igyekszik elkergetni az éhes riválisait. A fiatalok így még egy aprócska húscafathoz sem igen juthatnak hozzá.
A a norvégiai Trondheim Műszaki és Tudományegyetemének (NTNU) biológusa, Jonathan Wright brit kollégájával, az exeteri egyetemen dolgozó Sasha Dall-lal figyelte meg a wales-i madarakat.
A fiatal hollók esténként alvócsoportokba tömörülnek, napközben azonban magányosan kóborolnak. Jonathan Wright, a norvégiai Trondheim Műszaki és Tudományegyetemének biológusa és Sasha Dall az exeteri egyetemtől megfigyelt egy nagyjából kétszáz madarat számláló éjjeli csapatot. Felfedezték, hogy azok a madarak, amelyek nappali felderítő repüléseik alkalmával elhullott állatra bukkantak, egyes fajtársaiknak bizonyos repülési manőverekkel elmesélték. Másnap a hírnökök hat-hét segítővel indultak a tetemhez, hogy elüldözzék a tetemet védő rivális fajtársaikat. Ez így folytatódott a következő napokban, míg a tetemet meg nem ették.
További vizsgálatok segítségével kiderítették a kutatók, hogy egyes fiatal hollók állandó bandákba álltak össze, és naponta együtt kutattak egy bizonyos területen táplálék után. "Csoportosan könnyedén elhessegettek egy hollópárt egy tetem mellől, és nem kellett maguk elé engedniük más fajtársakat sem" - magyarázták a kutatók.