Ez a különleges nyávogás gyakran ébresztette Karen McCombot, a Sussex Egyetem viselkedéskutatóját, és ha már úgyis fent volt, macskavizsgálatba kezdett és a Current Biology folyóiratban összegezte eredményeit.

A kutató ezt a hangot – ami a magas frekvenciájú, éles nyávogást és kellemesebb, alacsonyabb frekvenciájú dorombolást váltogat -, kérelmező dorombolásnak nevezi. Szerinte ez befolyásolja az emberek macskákkal kapcsolatos viselkedését, írja a Register.

Kutatócsoportjával tíz macska dorombolását rögzítette, amelyek között volt olyan, aki éppen ételért könyörgött, és volt olyan is, aki csak úgy dorombolt. Ezután ugyanolyan hangerővel ötven embernek játszották le a hangokat. A kérelmezőnek nevezett hangot az emberek nyomatékosabbnak, sürgősebbnek és kevésbé kellemesnek ítélték. Amikor a kutatók kiiktatták a hangból az éhes, sírós nyávogást, és csak a maradékot hagyták meg, az önkéntes kísérleti alanyok azt mondták, a jelzés kevésbé sürgető.

McComb szerint a macskák az éles nyávogással a kisbabák sírását utánozva manipulálják az embereket. Korábbi kutatások bizonyították, hogy a macskák és a kisbabák sírása hasonló frekvencián mozog.

Csakúgy, mint a kisbabák, a házi macskák is valaki mástól függő lények, mondja Tony Buffington, az ohiói állami egyetem állatorvos professzora, aki nem vett részt a kutatásban. „Az állatok alaposan megfigyelik gondviselőiket minden hang és jelzés után, amelyet kiadnak. Ahhoz fognak ragaszkodni, amelyik beválik" – fogalmazott.