Az állatvilágban meglehetősen ritka a hangszerkészítés. Az ember mellett csak egyetlen fajt ismerünk, ami valamilyen eszköz segítségével megváltoztatja hangját: az orángutánt. Ezek a majmok a tenyerűk közé fogott leveleket megfújva jelzéseket adnak le egymásnak, amikkel különböző eseményekre figyelmeztetik fajtársaikat.

„Az őserdőben sétálva gyakran hallani az orángutánok zenéjét” – mondta Madeleine Hardus, az utrechti egyetem professzora, aki részletesen lejegyezte a borneói majmok viselkedését. Hardus tanulmányaiból kiderül, hogy az állatok hangszerhez nyúlnak, ha ragadozót, kígyót, leopárdot vagy tigrist látnak, sőt még az ellenség méretét is képesek meghatározni: a mélyebb hang nagyobb állatot jelent.

De nemcsak növények segítségével képesek kommunikálni az orángutánok, hanem ajkukkal és a tenyerükkel is. Hardus és csapata 813 különféle jelzést gyűjtött össze kilenc majomtól, és kiderült, hogy mindegyik egyed saját, csak rá jellemző hangokat hallat.

Mindebből nemcsak az következik, hogy az orángutánok fejlett jelrendszerrel bírnak, de az is kiderül, pontosan tisztában vannak azzal, hogy fajtársaik mely jeleket értik meg. Van tehát egy közös nyelvük, amiben hasonlóképp használják az eszközöket és testrészeiket.

"Tudják, hogy mit értenek meg a többiek, sőt, azzal is tisztában vannak, hogyan kell hangokkal félrevezetni a többi állatot, tehát arról a képről is vannak ismereteik, ami a ragadozók fejében él az orángutánokról” – mondta Robert Scumaker iowai orángután-specialista, aki szerint igazán érdekes látványt nyújt az a növényevő állat, amelyik nem megeszi, hanem felhasználja a kezében szorongatott falevelet.