Japán biológusok kutatásai szerint az űrben minden különösebb probléma nélkül lehetséges a megtermékenyítés, de már az embrió fejlődésének korai szakaszában súlyos problémák lépnek fel: úgy tűnik, a sejtosztódáshoz mindenképpen szükséges a földi gravitáció, így az űrben fogant gyerekek nem jutnak el addig, hogy megszülessenek.

A Public Library of Science ONE szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatók békákkal, halakkal, szalamandrákkal és tengeri uborkákkal már folytattak sikeres kísérleteket az űrben való szaporodással kapcsolatban, de az emlősöknél, ahol az embrió sokkal érzékenyebb a külső hatásokra, minden kísérlet kudarcba fulladt.

A kísérletekben laboratóriumi körülmények között előidézett súlytalanságban, illetve egy űrállomás körülményeit szimuláló mikrogravitációban termékenyítettek meg mesterségesen egérpetesejteket. A megtermékenyítés minden esetben simán ment, ami arra enged következtetni, hogy a spermákat, illetve a petesejtet nem zavarja a súlytalanság. Azonban az embrió fejlődésének már legkorábbi szakaszában problémák jelentkeztek a sejtosztódással, vagyis az embrió nem volt képes a megfelelő ütemben növekedni.

A legegészségesebbnek tűnő megtermékenyített petesejteket beültették nőstény egerekbe, és volt, amelyikből meg is született az utód, de az élve születettek aránya jóval alacsonyabb volt, mint a normál körülmények között szaporodó kontrollcsoportban. A kutatók szerint ez nem sok jót jelent az űrbeli, emberi utódnemzéssel kapcsolatos reményekre nézve. Az emberi embrió az egérnél jóval bonyolultabb fejlődési folyamatokon megy keresztül az anyaméhben, és alapos okunk van feltételezni, hogy ezek érzékenyebbek is a külső hatásokra, és úgy alakultak ki, hogy a földi gravitáció szükséges a működésükhöz.