Szabó Lőrinc csak a cinegék jó oldalát ismerte, amikor megírta róluk a közismert versét. Most viszont kiderült, hogy ezek a kedves állatok nemcsak a tavaszt nyitogatják, hanem a denevérek koponyáját is szívesen meglékelik.
Az éneklesmadár megdöbbentően véres táplálkozási szokását egy magyar ornitológus, Estók Péter látta meg először, még 1996-ban. Egy magyarországi barlangban tetten ért egy cinegét, amint éppen egy denevért falt fel. Estók Péter most a német Max Planck Intézet munkatársa.
Tíz évvel később egy denevérkutató kollégája, Björn Siemers társaságában visszatért a Bükk hegységben lévő barlangba, és alaposabban megfigyelték a vérengző madarakat. A denevérek még élnek, amikor a cinegék elkezdik felfalni őket, de akkor halnak meg, amikor a madár szétüti a koponyájukat. A madarak mindent lecsipkednek a csontról, az agyat, az izmokat, a belső szerveket is.
Korábban is ismert volt, hogy a denevérek szívesen vadásznak énekesmadarakra, de ez volt az első ismert esete annak, hogy a denevér vált az énekesmadár zsákmányává.
A szerencsétlen denevérek nem tudnak elmenekülni, mert a téli álmukból felocsúdva még nagyon kómásak. Ennek ellenére elég nagy teljesítmény az egyébként csak kukacokat fogyasztó cinegéktől, hogy elejtenek egy ilyen nagy állatot.