A nyári szünet után újra megnyitott a Csodák Palotája, a kiállítás középpontjában ezúttal a közlekedés áll. A megnyitón volt dögunalmas szponzori beszéd és izgalom is, amikor a kísérletvezető a folyékony nitrogénes rakétával véletlenül keresztüllőtte a kiállítás egyik költséges elemét.
Csütörtökön még zuhogott, pénteken viszont már tűz a nap a Millenáris C épülete előtt, ami a Csodák Palotájának ad otthont. Arra számítok, hogy elolvadnak a visító gyerekek, akik libasorban, kamerák és jegyzetelő újságírók között, egy emelőkar legvégén lógó madzagot fikszíroznak. Azzal lehet félkézzel felemelni egy autót.
Erre azonban még várniuk kell, ugyanis a Suzuki-gyár képviselője elmesél egy csomó, egyáltalán nem izgalmas dolgot a Suzukiról, ők adtak ugyanis egy autót egy évre a kiállításnak. „Nem mindegy, milyen autót emelnek a gyerekek két kézzel magasba” – mondja a a suzukis, erre valaki a hátam mögül fojtott hangon reagál: „dehogynem, anyukám, az emelőkarnak édesmindegy”.
A monstrum ugyanis az emelőkarok törvényét kihasználva mozdítja meg a kocsit, és okosítja a kicsiket a fizikáról. A szervezők a madzag végéhez szólítanak a tűző napra két gyereket, akik majd a fotósok előtt rángathatnak ügyesen. De még mindig várniuk kell, mert tart a suzukis szövegelés. Sdjhfsakjfdsalf SUZUKI akjdshfsakhf SUZUKIskdfkjsadkfjskafsssssssss, nagyjából ennyit hallok abból, amit mond (marketingszempontból tökéletesen elég) úgyhogy inkább megkérdezem a körülöttem álló gyerekeket, értik-e, miért emelkedik el a kocsi a földről.
„Persze, olyan mint a szervó, könnyebbíti az emelést” – mondja az egyik, a másik szerint viszont a madzag szupererővel látja el az embert. Végül kibírják ájulás nélkül a szponzort, megrángatják a megrángatnivalót, az autó elemelkedik, végre bemehetünk a kiállításra.
A Csodák Palotája minden évben bezár nyárra, hogy aztán új tematikával nyithasson újra. Tavaly elektromos jelenségekkel, azelőtt érzékszervi trükkökkel, zenével, még korábban pedig intelligenciatesztekkel tanítgatták játékosan a közönséget. Mert a Csodák Palotája ezzel a filozófiával, a játszva tanulás ötletével indult 1993-ban. Öveges József fizikaprofesszor tudományos játszótere megvalósult fakírággyal, tükörillúzióval, autószimulátorral, drótkötélpályás biciklivel. Tökéletes osztálykirándulásra és hétvégi szórakozásnak.
A kiállításon a kísérleteket bemutató Szertár blog szerzője, a zseniális Zsíros László Róbert vezet körbe bennünket. Nagyon sajnálom, hogy nem ő volt a fizika- és kémiatanárom általánosban, hanem Joli néni, aki nem kísérletezett, nem mondott érdekes dolgokat, viszont rendszerint hozzám vágta nagyobb méretű kulcscsomóját. Zsíros László Róbert viszont kitesz magáért.
Bevezetésként megkér a közönségből két fiút és két lányt, hogy üljenek le négy székre egymásnak háttal szorosan, aztán feküdjenek egymás ölébe. Itt kezd izgalmassá válni az esemény, vöröslő fejű fiatalok hanyatlanak hátsó fejbúbjukkal egymás csúnyája közelébe, de végülis nem lesz korhatáros vége, hanem Zsíros László kihúzkodja alóluk a székeket. Ez nem afféle Benny Hill-es tréfa, hanem a stabilitás demonstrációja, ugyanis a fiatalok kifacsarodott fekvő testhelyzetben csupán talpukkal érintik a talajt, mégsem esnek össze. Zsíros ezután felkapja a hozzá legközelebb álló gyereket, és a négy emberből korábban létrehozott humán asztal tetejére hajítja. Mindenki visong, mindenki tapsol.
A kiállításon a tavalyihoz képest csupán négy-öt újdonság van: a napelemekkel forgatott repülőmodellek, a különös formájú kerekeken guruló szekér, az egy helyben versenyző gokart, az interaktív terepasztal és a Rubik-bemutató. Utóbbin két fiatalember figyelemreméltó ujjgyakorlatokkal különféle Rubik-játékokat rak ki időre, vakon és versenyben.
Zsíros László kísérletvezető előveszi a lagzik legnagyobb szórakoztató fegyverét, a héliumos lufit és leszívja a héliumot a tüdejébe, hogy vicces rajzfilmhangon magyarázzon a gázokról. Ezután Darth Vaderre vált, és kén-hexafluoridot szippant egy másik lufiból. Ez a gáz sűrűbb mint a levegő, elmélyíti a hangot, és csak úgy távozik a szájon át, ha a fej a tüdő alatt helyezkedik el. Zsíros László ezért aztán előredől és krákogni kezd.
Az esemény váratlan attrakciója csak ez után következik, amikor Zsíros egy folyékony nitrogénes rakétát mutat be. Félliteres palackba önti a füstölgő, fortyogó folyékony nitrogént, majd lezárja egy kupakkal, ami a fizikai folyamatok hatására kilő, csak sajnos rossz irányba, és telibe kapja a kiállítás legnagyobb darabját, a gigantikus légballont. Keresztüllövi, és csinos lyukakat hagy. A hatás frenetikus, a közönség boldog a lövéstől, Zsíros László pedig azt mondja, hupsz. A hőlégballonnak meg sem kottyan a lövés, és a két méretes lyuk, továbbra is felszáll.
A felnőttjegy 1350, a gyerek 1100 forint, ami nem olcsó, és a Csodák Palotája idén nem újított különösebben látványosat, de egy biztos: a gyerekek továbbra is imádják.