Két amerikai kutatónő és egy amerikai kutató kapta a 2009-es orvosi Nobel-díjat. A tudósok a DNS-t védő telomerek működésének megértéséért kapták a legrangosabb tudományos elismerést.
Göran Hansson, a stockholmi Karolinska intézet titkára magyar idő szerint délelőtt fél 12-kor jelentette be az idei orvosi Nobel-díjasok nevét. 2009-ben három, Amerikában élő tudós kapta az elismerést: az ausztrál származású Elizabeth H. Blackburn (Kaliforniai Egyetem, San Francisco), a brit származású Carol W. Greider (Johns Hopkins Egyetem, Baltimore) és a londoni születésű, de Amerikában élő Jack W. Szostak (Howard Hughes Orvosi Intézet, Harvard Orvosi Iskola, Massachusettsi Általános Kórház, Boston). A díj történetében ez az első alkalom, hogy egyszerre két nőt is díjaznak vele.
A hivatalos indoklás szerint a három kutató azzal érdemelte ki az elismerést, hogy felfedezték, a kromoszómákat miként védik a telomerek, illetve a telomeráz enzim. A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, ismétlődő szakasz.
Ez egyrészt megakadályozza a kromoszómavégek összetapadását, másrészt sejtosztódáskor védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól. Ugyanis minden osztódáskor rövidül a DNS-láncok két vége, és ha ez a rövidülés az értékes genetikai anyagban történik, a keletkező sejt funkciója sem lesz teljes. Amíg azonban csak a géneket nem tartalmazó telomerek rövidülnek, a DNS nem károsodik.
A kitüntetettek kutatásai hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez. Az életkor előrehaladtával a telomerek hossza rövidül, ettől a rövidüléstől azonban védi a telomeráz nevű enzim: a sejtosztódást követően újra és újra kiegészíti a csonkolódott telomerszakaszt, ezáltal megakadályozza a sejtek elöregedését. Blackburn és Szostak fedezte fel, hogy a telomer egyedi bázissorrendjének köszönhető, hogy nem sérül a kromoszóma. Greider és Blackburn pedig azonosította a telomerázt.
Ha a telomerázaktivitás nagy, a telomerek hosszúsága fennmarad és a sejtöregedés kitolódik. Ez a helyzet a rákos sejtekben is, amelyek nem halnak el, örök életűnek tekinthetők. Néhány örökletes betegségben a telomeráz enzim termelődésébe hiba csúszik, ami a sejtek sérülését eredményezi. Blackburn, Greider és Szostak felfedezései új lehetőségeket nyitottak a sejtműködés és a betegségek mechanizmusának megértésében. A sejtosztódás alapvető mechanizmusának ismerete közelebb visz az öregedés és a rákos folyamatok megértéséhez, ezzel terápiás lehetőségek nyílhatnak meg, ezt ismeri el az idei orvosi Nobel-díj.
Tavaly három tudós megosztva kapta az orvosi Nobelt. A német Harald zur Hausen azzal érdemelte ki az elismerést, hogy kimutatta a humán papiloma vírus (HPV) méhnyakrákot okozó hatását. A tudós kollégáival együtt 1983-ban mutatta ki a vírus 16-os és 18-as alaptípusának DNS-ét tumoros sejtekben. Ma már orvosilag elfogadott tény, a méhnyakkrák legnagyobb rizikófaktora a HPV-vírus.
A másik két díjazott a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier volt 2008-ban. Ők a humán immundeficiencia vírus, vagyis az AIDS-et okozó HIV-vírus felfedezéséért kapták a díjat. Montagnier és Barré-Sinoussi a 1984-ben izolálták sikeresen a vírust, majd rájöttek, hogy a HIV az immunrendszer számára létfontosságú T-limfocita fehérvérsejteket támadja meg, ezáltal tesz halálos kórrá olyan betegségeket is, amelyekkel egyébként megküzdene a szervezet.
Tavaly kisebb botrány is történt, amikor kiderült, hogy az orvosi, fizikai és kémiai Nobel-díjakat odaítélő bizottságok egyes tagjait a kínai kormány utaztatta. A svéd ügyészség vizsgálatot indított, hogy kiderítse, történhetett-e korrupció (annak ellenére, hogy kínaiak már három éve nem nyertek Nobelt). A bizottsági tagok a pekingi kormány meghívására mentek Kínába, hogy tájékoztassák a helyi vezetőket arról, mire van szükség a Nobel-díjak elnyeréséhez. Ketten 2006-ban, hárman pedig tavaly jártak az ázsiai országban, a kínai hatóságok fedezték utazási, szállodai és étkezési költségeiket is. Idén augusztusban a tagokat tisztázták a vádak alól, és megszüntették a vizsgálatot.
A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak magyar díjazottjai is voltak. Az első Bárány Róbert, aki Svédországban élt és 1914-ben kapta a díjat az egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért. 1937-ben Szent-Györgyi Albert részesült a kitüntetésben az egyetlen olyan magyarként, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Ő a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért (különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis kutatásáért) kapta az elismerést. Az Amerikában letelepedett Békésy György a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért 1961-ben kapott Nobelt.
Hagyományosan az orvosi-fiziológiai Nobel-díj bejelentésével kezdődik meg a Nobel-hét: kedden a fizikai, szerdán a kémiai, csütörtökön az irodalmi Nobel-díj, pénteken pedig a Nobel-békedíj idei kitüntetettjeit nevezik meg. A svéd központi bank által 1968-ban alapított közgazdasági Nobel-díj új tulajdonosát jövő hétfőn hirdetik ki. A Nobel-díjakat idén is XVI. Károly Gusztáv svéd király adja majd át, december 10-én, a kitüntetést alapító Alfred Nobel mérnök és üzletember 1896-ban bekövetkezett halálának évfordulóján. Az igazoló okmányon és az aranyérmén kívül minden díj mellé tízmillió svéd koronás (körülbelül 264 millió forint) csekk jár.
Alfred Nobel tehetős svéd nagyiparos, a dinamit feltalálója 1895-ben írt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a tudomány és az irodalom kiválóságai, valamint azok, akik a legtöbb erőfeszítést teszik a békéért. Az alapító nem hagyott határozott instrukciókat a mindenkori Nobel-bizottságra. Utasításai szerint a díjat azoknak kell adni, akik az előző évben saját tudományterületükön „a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”.