A hangyák és az akáciafák együtt fejlődtek az evolúció során, és hatékony szimbiózist hoztak létre. Az agresszív rovarok megvédik a fákat annak kártevőitől, cserébe maguk lakmározhatnak a hajtásvégekből. A pók azonban kifejlesztett egy módszert, amivel túljár a hangyák eszén.

A pókok a hangyákhoz hasonlóan a fákon élnek, de annak kieső részein, az öreg, tápanyagban gyér leveleken, ahol nincsenek hangyák - magyarázta a kutatás egyik vezetője, Robert Curry, a kanadai Villanova Egyetem professzora a BBC-nek. Amikor megéheznek, elindulnak a fiatalabb levelek irányába, és megvárják, míg a hangyák őrjáratában szünet áll be. Ekkor gyorsan megragadnak egy hajtásvéget, letörik, és elszaladnak vele a fa háborítatlan részére, ahol nyugodtan megeszik.

A többi ugrópókhoz hasonlóan a Bagheera kiplingi is kifinomult látással rendelkezik, gyors mozgású, és fejlett kognitív képességei vannak. A pók növényi étrendjét először Eric Olsen, a Brandeis Egyetem kutatója fedezte fel Costa Ricán 2001-ben, majd ettől függetlenül 2007-ben megfigyelte Christopher Meehan, a Villanova Egyetem akkori hallgatója is.

A többi pók szintén kiegészíti néha az étrendjét pollennel vagy nektárral, a Bagheera kiplingi azonban szinte teljes mértékben vegetáriánus, csupán olykor-olykor vetemedik hangyalárvákra. Curry professzor szerint a trópusokon uralkodó erős versengés elég okot szolgáltat a furcsa viselkedésre. Mindig evolúciós előnnyel jár olyasmit tenni, amit más még nem fedezett fel. A Bagheera kiplingi ugrópók lévén nem sző hálót, saját magának kell levadásznia táplálékát. Mivel a növényi részek nemigen mozognak, kiszámítható táplálékforrást jelentenek. Ráadásul az akáciák egész évben hajtanak, még a száraz évszakban is. Hangyavédelmük mellé pedig nem fejlesztettek ki kémiai védekezést, mint a többi növény.