Az Ethnologue adatbázisa szerint ma 473 nyelv számít veszélyeztetettnek, ebből 133 gyakorlatilag halálra van ítélve, mivel már kevesebb mint tíz ember beszéli őket, legtöbbjük ausztrál, közép-, és dél-amerikai bennszülött törzsi nyelv. A fiatalok jellemzően beköltöznek a városokba, és angolul vagy spanyolul beszélnek, az öregek pedig lassan kihalnak, és velük elpusztul a nyelv is.

Egyre jellemzőbb az is, hogy maga a közösség adja fel a nyelvét, és a gyerekeket már nem tanítják meg a nép eredeti nyelvére, amivel úgysem tudnak majd boldogulni az életben a törzs határain kívül. Ha pedig egy nép feladja a nyelvét, azzal feladja az identitását is, mondta Paul Lewis nyelvészprofesszor a BBC-nek adott interjújában. Mivel a mai hétezer nyelv feléhez nem tartozik semmilyen írásos forma, ez azt is jelenti, hogy az adott nép kultúrája, történelme, művészete is nyomtalanul eltűnik.

A nyelvészek számításai szerint ma a világ lakosságának 94 százaléka a legelterjedtebb 400 nyelv valamelyikét beszéli, és a maradék több ezer nyelv szinte mindegyikének léte veszélybe fog kerülni a következő évszázadban. Az uralmat a ma legjobban elterjedt három nyelv a mandarin (a hivatalos kínai nyelv, 845 millióan beszélik), a spanyol (329 millió) és az angol (328 millió) veszi majd át.

Bár több száz nyelvnél már valószínűleg nincs esély a túlélésre, több példa is mutatja, hogy ha odafigyel az adott ország, megőrizhetők az ősi nyelvek, mint a walesi Nagy-Britanniában, vagy a maori bennszülötteké Új-Zélandon. Sőt, akár holtából is fel lehet támasztani egy nyelvet, ha kellőképpen dokumentálva van. Claude Hagege a héber nyelvet hozza fel példának, ami a 19. század elején már gyakorlatilag csak írásos emlékek formájában létezett, és senki nem beszélte, de mára ismét létező, aktívan használt nyelvvé vált Izraelben.

A legtöbb nyelvnek azonban nincs erre esélye, mert a világ nagyon kevés helyén van meg az akarat és az erőforrás arra, hogy dokumentálják és megőrizzék a ritka nyelveket. Sőt, főleg Oroszország keleti részén és Kínában éppen ennek az ellenkezője zajlik, törvénnyel kényszerítik az etnikumokat a beolvasásra, és az orosz, illetve a mandarin használatára az anyanyelvük helyett.

Egyes nyelvészek szerint viszont éppen a globális nyelveknek nincs esélyük a túlélésre, ők azt jósolják, hogy pár száz éven belül tucatnyi nyelvre eshet szét az angol, ahogy az annak idején a rómaiak által beszélt latinnal történt a birodalom egyes területein, és ahogy az angollal és franciával is megtörtént már az egykori gyarmatbirodalmak területén, ahol nem vette át a helyi nyelvek szerepét, hanem azokkal keveredve új nyelveket hozott létre.