Ennek bizonyítékát a Jane nevű lelet szolgáltatta, amelynek csontvázára 2001-ben bukkantak Montanában, és most CT-vizsgálatnak vetették alá. Ennek során a koponyáján súlyos sérüléseket fedeztek fel, amelyek eltorzíthatták a tinédzser T-Rex „arcvonásait” – olvasható a Discovery Channel hírei között.

„Igen ritkák a kiskorú dinoszauruszok fosszíliái. Még ritkábbak a tinédzser ragadozó dinoszauruszok maradványai. Ennél már csak az ritkább, amikor felfedezzük az egymás közötti csatározások nyomait” – magyarázta Joseph Peterson, az Észak-Illinois-i Egyetem geológusa. Mint hozzátette, Jane az első ismert fiatalkorú T-Rex, amelyen harapásnyomok láthatók.

Peterson kollégáival elemezte Jane megkövesedett maradványait, amelyeket a Burpee Természettudományi Múzeum őriz. A fiatal dinoszaurusz koponyáján óriási harapásnyomok láthatók, amelyek négy helyen áthatoltak baloldalt a felső állkapocscsonton és az orron. A seb begyógyult, ám Jane már sohasem lett a régi. „A hegesedés miatt Jane pofája eltorzult, balra húzódott, ám a deformáció mégsem volt olyan fokú, hogy meggátolta volta az állatot az evésben vagy a harapásban” – emelte ki a geológus.

Szerinte Jane nagyujján valamilyen tályog lehetett, a fertőzés a T-Rex halálakor is fennállt, fájdalmat okozott, és bicegésre késztette a dinoszauruszlányt. Az állat halálakor 12-13 éves lehetett, hossza elérhette a 6,7 métert, tömege pedig 670 kilogramm körül mozoghatott. A CT-vizsgálat kimutatta, hogy a Jane pofáján látható hosszúkás sérüléseket egy hasonló korú Tyrannosaurus rex okozhatta. Koruk miatt aligha valószínű, hogy párválasztás során kaptak össze, sokkal valószínűbb, hogy az ilyen viadalok az ifjoncok tanulási folyamatába tartoztak: így gyakorolták be, hogyan harcoljanak a dominanciáért vagy egy terület feletti uralomért. Peterson szerint hasonló párviadalok figyelhetők meg a modernkori krokodiloknál és madaraknál is, amelyek már a serdülőkorban agresszíven viselkednek egymással szemben.

Jane sérült koponyája arról tanúskodik, hogy ezek a párviadalok sokkal veszélyesebbek voltak, mint a kiskutyák és a macskák, vagy akár a farkas- és oroszlánkölykök játékos birkózásai. „A krokodilok és a madarak kevésbé megbocsátók. Minden jelentősebb aligátor- és krokodilpopuláció esetében felfedezhetők olyan egyedek, amelyeknek hiányoznak az ujjai, végtagjai vagy a pofájuk egy része. Mindez a faj- és kortársaikkal vívott agresszív csatározások következménye” – mutatott rá a geológus. A felfedezésről szóló tanulmány a Palaios című paleontológiai szaklapban olvasható.