A világhírű, magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály szombaton Budapesten beszélt a flowélményről. A kétórásnak hirdetett programból alig negyven perc volt az előadása.
Az Uránia moziban szombat délelőtt jelentősen megnőtt a bölcsészlány-koncentráció: tíztől délig nem kisebb sztárpszichológussal lehetett egy légtérben tartózkodni, mint Csíkszentmihályi Mihállyal. A Kaliforniában élő, világhírű pszichológus az MTA meghívására részt vett a héten megrendezett Tudomány Világfórumán Budapesten, és ha már itt volt, hazai kiadója, a Nyitott Könyvműhely kiadó összehozott egy nyilvános előadást a Claremont Egyetemen dolgozó professzornak.
Az előadás a Mindörökké evolúció című rendezvénysorozat záróeseménye volt, amit a Nyitott Könyvműhely a Typotex kiadóval együtt szervezett. Csíkszentmihályi előtt négy magyar tudós – Mérő László, Kampis György, Csányi Vilmos és Pléh Csaba – tartott előadást októberben. Ezek telt házzal zajlottak a Kossuth Klubban (nagyjából 100-150 néző előtt), de a szervezők azt gondolták, hogy a magyar származású pszichológusra többen lesznek kíváncsiak, ezért vitték az utolsó előadást az Urániába, és tényleg megtelt a mozi, a 2500 forintos beugró ellenére minden jegy elfogyott. Az érdeklődő tömegből azonban biztosan sokan nem voltak elégedettek azzal, amit ezért kaptak.
A kétórásnak hirdetett rendezvény ugyanis eleve húsz perces késéssel kezdődött, viszont már háromnegyed tizenkettőkor véget ért. A két órából így szűk másfél lett, amit tovább szűkítettek mindenféle sallangok. Például tíz percet elvitt az, hogy a szervezők köszöntötték a professzort, majd átadták a szót egy e-learninggel foglalkozó cég ügyvezetőjének, aki elmondta, „a Mihálytól” engedélyt kaptak arra, hogy flowközpontú továbbképzéseket tartsanak gyakorló vállalatvezetőket. Ezután még Oláh Attila, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke is átadta a szervezet életműdíját Csíkszentmihályinak, bár erre megérte várni, mert az elnök Star Wars-os szóviccel büntetve köszönt el („may the flow be with you”). Valamikor fél tizenegy után végre megszólalhatott a világhírű professzor.
Csíkszentmihályit a már többször említett flowélmény felfedezése és kutatása tette világhírűvé. A pszichológus így magyarázza a fogalmat a Flow – az áramlat című könyvében: „Az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet folytatni akarjuk, pusztán magáért.” A pszichológus már 1972-ben leírta a flow-t, de csak 1988-ban lett világhírű, amikor az idézett könyvet megírta. A flow az elmúlt két évtized egyik felkapott pszichológiai fogalma lett, és nyilván maga Csíkszentmihályi is további kutatásokat és könyveket publikált (illetve kritikusai szerint ugyanarról a gondolatmenetről húzott le újabb rókabőröket). Legutóbb A fejlődés útjai és Az öröm művészete jelent meg tőle magyarul, az utóbbiban a flow és a boldogság kapcsolatát is boncolgatja, és ha nem is állítja azt, hogy a flow a boldogság egyedüli titka, kétségtelenné teszi, hogy a flow szerinte a boldogság egyik titka.
A boldogság egyik titka pedig jó üzlet: az említett vezető-továbbképző cég például szombat délben rögtön tartattott is egy bónusz előadást a mesterrel néhány felsővezetőnek (akik valószínűleg nem 2500 forintos belépőt fizettek). Ennek kedvéért fejeződött be negyed órával dél előtt a plebsnek szóló előadás, és mivel nézői kérdésekre is szakítottak időt (bár én meglettem volna nélküle, néhány buta kérdéssel és a professzor csapongó válaszaival nem nagyon volt értelme ennek a programpontnak), Csíkszentmihályi előadása alig negyven percig tartott.
Ennyi időbe pedig nem fér bele sok mondandó. Bár a rendezvénysorozat az evolúcióról szólt, az előadás címe pedig a kreativitást helyezte középpontba, az előadás nagy része a flow alapjaival foglalkozott. Én egy evolúciós előadássorozaton elvártam volna, hogy a flow és az evolúció kapcsolata jobban ki legyen fejtve annál, mint hogy „a fejlettség nemcsak DNS kérdése, hanem az is, hogy mihez kezdünk a DNS-ünkkel” vagy hogy „a flow is olyasmi, ami megkülönböztet minket az állatoktól”.
Az alapokat egyébként Csíkszentmihályi világosan előadta, több példát hozott arról, hogy a flowélmény hogyan jelentkezik a legkülönbözőbb foglalkozású embereknél: művészeknél, sebészeknél, sziklamászóknál, futószalag mellett dolgozó munkásoknál vagy éppen kutatóknál. Elmondta, hogy a flow első jele, ha valakinek a figyelme egy jól behatárolt ingerforrással rendelkező tevékenységre irányul, és az illető nagy koncentrációval és kontrollal végzi ezt a tevékenységet. Ilyenkor a tevékenység és a tudatosság összemosódik, eltűnik a félelem a kudarctól, végül az illető elveszíti az időérzékét, és a tevékenység okozta élmény önmaga jutalma lesz. Mint amikor az ember önfeledten táncol egy buliban, és egyszer csak arra eszmél, hogy már hajnalodik. Vagy amikor egy író annyira belemélyed regénye írásába, hogy minden más megszűnik körülötte. Lehetne még példákat hozni a sporttól a képzőművészetekig, de mindenkinek megszívlelendő tanács, hogy nem árt, ha az ember olyan hivatást választ, amiben megtalálja a flowélményt.
Csíkszentmihályi szerint a flow-nak három nagy feltétele van: a tevékenység minden lépésének tiszta, világos célokkal kell rendelkeznie (például teniszezés esetén ez nagyjából a tenisz szabályait jelenti), azonnali visszacsatolást kell kapni a tevékenységről (látni a teniszlabdát és az ellenfél reakcióit) és a képességeknek és a kihívásnak arányban kell állnia (ne a Williams testvérek ellen álljunk ki teniszezni, de ne is egy ötéves kisgyerek ellen). Ha a kihívás képességeinkhez képest túl kevés, flow helyett unalomban részesülünk, ha túl nagy, akkor pedig aggodalom, frusztráció lesz osztályrészünk. „Az ember pedig újabb és újabb kihívásokat helyez maga elé, nem csak fajfenntartásról és túlélésről szól a fejlődésünk” – utalt vissza előadása végén a professzor az evolúcióra.
Frappáns lenne azzal befejezni a cikket, hogy flowélményben volt részem az Uránia moziban, de nem lenne igaz. Nálam az unalom felé billent az előadás (bár ebben az is szerepet játszott, hogy az elhangzottak nagy része nem volt új nekem), a biznisz nyomulása a meghirdetett program kárára pedig rossz szájízt hagyott bennem. Azért e cikk írásakor volt egy kis flow-m, ami jó jel.