A gyöngytenyésztők alapvetően osztrigákat vesznek rá arra, hogy előállítsák a keresett gyöngyházgolyókat. Az amerikai Atlanti Egyetem floridai Harbor Branch Oceanográfiai Intézetének kutatóinak két évre volt szükségük, hogy egy karib-tengeri csigafajból, az óriás szárnyascsigából (Strombus gigas) gyöngyöket csalogassanak elő, eddig már több mint kétszázat.

A tengerbiológusok szerint az eddigi próbálkozások azért nem vezettek eredményre, mert a tengeri csigák érzékenyen reagáltak az idegen test bevitelére, ami az osztrigáknál a gyöngyképződés alapja. Két alapvető eljárásfajta létezik. Az egyiknél a tenyésztők apró, kagylóhéjból faragott gyöngyházgolyócskát helyeznek az osztrigába a köpenyből vett szövetdarabkával együtt. A másik esetben egy másik osztriga köpenyéből vett szövetdarabkát juttatnak be a kiszemelt kagylóba. Az osztriga védekezésül mindkét esetben rétegenként gyöngyházzal és úgynevezett conchinnal veszi körül az idegentestet. Két-három év múlva elkészül a gyöngy.

A HBOI kutatói mindkét módszeren finomítottak, és az óriás szárnyascsiga anatómiájára szabták. Megan Davis, a faltalálók egyike nem árulta el a változtatások lényegét, csupán annyit mondott, hogy az új módszer igen hatékony. Egyrészt az állatok mindegyike sérülés nélkül túléli a procedúrát, másrészt az első szüret után további gyöngyöt is termelnek.

Tom Moses drágakőkutató úgy nyilatkozott, hogy az általa megvizsgált gyöngyök közül több is kiváló minőségűnek bizonyult. A csiga által előállított gyöngy mérete attól függ, hogy mekkora a bejuttatott idegen test, valamint attól, mennyi időt kap az állat a gyöngyházképzésre.

Az óriás szárnyascsiga természetes körülmények között Florida, a Bahamák, Bermuda és a karibi szigetek partjai előtti tengerifű-mezőkön él. Védett állatról van szó, mivel a túlhalászás és nagy méretű, csinos házainak népszerűsége veszélyezteti állományait.