Most egy friss tanulmány arról számol be, hogy bizonyos hangok észlelése nem a füleinken múlik, hanem más érzékszerveinken.

Amikor "p", "t" és "k" betűs szavakat mondunk ki, akkor kis légfuvallat hagyja el a szánkat. Ez segít a többieknek abban, hogy megkülönböztessék a hangokat a hasonló "b", "d" és "g" betűktől. Még akkor is, ha ez a fuvallat elég enyhe, és nem is figyelünk fel az észlelésére.

Bryan Gick a British Columbia egyetem nyelvészprofesszora, és Donald Derrick végzős hallgató megpróbálták kideríteni, hogy a fuvallat valóban segít-e a hangok észlelését. Megkértek 66 embert, hogy fejhallgatóval hallgassanak meg néhány hangot. Az egyik tesztben "pa" és "ba" kombinációját hallották, a másikban "ta" és "da" hangokat.

Kísérletezés közben egy csőből levegőt fújtak a kísérleti alanyok kezére, nyakára vagy fülére. A résztvevők szemét letakarták, hogy ne ismerjék a csövek helyzetét. Bizonyos esetekben a megfelelő hangok, azaz a "pa" és a "ta" lejátszása közben fújtak a levegőt, néha azonban a "ba" és a "da" hangok lejátszása közben.

A fuvallatok feleolyan erősek voltak, mint amit egy normális beszélgetés alatt éreznénk. Amikor nem volt fuvallat, akkor a résztvevők 30-40 százaléka a "pa" hang helyett "ba", "ta" helyett "da" hangot hallott. Az érzékelés pontossága 10-20 százalékkal javult a nyakat vagy kezet érő fuvallatok hatására.

Ellentétes hatást értek el, amikor a "ba" és "da" hangok lejátszásakor játszottak a levegővel. Fuvallat nélkül az esetek 80 százalékában felismerték a hangokat, fuvallattal 10 százalékkal romlott az észlelés pontossága. Gick szerint ebből az következik, hogy az angol nyelvben a "pa" és a "da" hangok közt csupán egy fuvallatnyi különbség van.

Az emberi test legnagyobb szerve a bőr, és tele van érzékelőkkel, ezért tudja segíteni a hallást. A bőrsejtekben lévő receptorok hasonlóak a fülekben lévő érzékelőkhöz, a légáramlat által okozott nyomást érzékelik. Gick szerint a halláskárosultaknak is lehetne készíteni olyan eszközöket, amelyek légfuvallattal segítik a hangok érzékelését.