A mandrill viszonylag közeli rokona az embernek, így a felfedezés alátámasztani látszik azt az elméletet, amely szerint az emberek is a különböző genetikájú partnerekhez vonzódnak leginkább.

A nagy-britanniai Durhami és Cambridge-i, valamint a franciaországi Montpellier-i Egyetem tudósai a közép-afrikai Gabon kutatóival működtek együtt a vizsgálat során. Összesen mintegy 200 gaboni mandrill vérét és szaporodási szokását elemezték.

Bár nem teljesen tisztázott, hogy a nőstények honnan tudják, melyik hím génjei egészítik ki a leginkább a sajátjaikat, a kutatók úgy vélik, a szaglásuk segítheti őket ebben. Mivel saját testszagukat ismerik - azt részben génjeik határozzák meg -, kiszimatolják azokat a hímeket, amelyek testszaga különbözik a sajátjukétól, azt sejtetve, hogy genetikájuk is eltér - írták a kutatók a Journal of Evolutionary Biology című szaklapban.

A szaglás szerepén kívül a kutatók valószínűsítik, hogy a nőstény mandrillok szelektív megtermékenyítést is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a nőstény több hímmel párosodik ugyan, de szervezete elutasítja a hasonló genetikájú hímek spermiumait, csupán az eltérőeket választja ki.

Jo Setchell, a Durhami Egyetem antropológusa, és egyben a kutatás vezetője szerint eredményeik nagyon izgalmasak, és ez az első alkalom, hogy a genetikai összeférhetőségre történő szelekciót sikerült kimutatni olyan fajnál, amely nagy létszámú, több hímből és nőstényből álló csapatokban él.