Véget ért egészséges életem első tíz napja. Sokat fogytam, bár nem ez volt az elsődleges cél, és kiderült, hogy egy hónapos zabálás után jobb a koleszterinszintem. Az egészséges étrend elvileg jó a vérnyomásra, de folyton felmegy, amikor a fogyókúrás, fitnessz és wellneszbiznisz csodái támadnak rám. Schobert Norbi viszont segítő kezet nyújt, én leiszom magam és kis híján őt is.
A zsíros ételek egészségtelenek, kerüljem őket. Az állati zsiradékokat főleg.
Növényi olajjal ne süssek-főzzek, csak hidegen fogyasszam.
Bármit ehetek, de csak este hatig.
A cukros, szénhidrátban gazdag ételek egészségtelenek, kerüljem őket.
Egyek jó sok szénhidrátot, mert attól kialakul a jóllakottság-érzet, és nagyon keveset egyek egyéb élelmeket, és igyam az XY teát.
Bármit ehetek, csak bio legyen.
Bármit ehetek, de mértékkel, számoljam a kalóriákat olyan pontosan, mint Katona Tamás a deficitet, sőt.
Ne egyek levest, mert telít, nehezíti az emésztést.
Bármit ehetek, a lényeg, hogy egy-egy napon csak szénhidrát, csak fehérje, csak zöldség, csak gyümölcs legyen.
Bármit ehetek, az a lényeg, hogy mozogjak nagyon sokat, és főleg fussak, ne ússzak.
Bármit ehetek, csak használjam az YX zsírégetőt, fogyasztót, zsírmágnest, gyógytablettát, proteines táplálékkiegészítőt.
Ugye, milyen könnyű dolga van annak, aki ki akarja próbálni, hogy egészséges életmóddal le tudja-e adni egy hónap alatt az év végi ünnepek idején, szintén egy hónap alatt felszedett kilókat, és megpróbálja laboreredményeit is visszajavítani a december eleji szintre? Hiszen jótanácsokat kap tömegével, fogyókúrás receptek, módszerek, szakkönyvek tömegeivel árasztják el ismerősök, ismeretlenek és az internet végtelen világa egyaránt.
Nos, nagyjából itt tartottam a múlt héten, amikor új életet kezdtem. Felfedeztem, hogy a fogyasztás egy hatalmas piac, még nagyobb, mint a hizlalás; pontosabban: egymásra épülve elég nagyok. Épp ma láttam egy ételházhozszállító cég hirdetését: az egyik oldalán reklámozták, hogy két hét múlva jön a nagy zsírégető program, a másikon a jövő hétre remek disznótoros finomságokat kínáltak - hát istenem, árukapcsolni tudni kell, életbiztosítást is egy temetésen lenne érdemes árulni.
Tehát nagyon tanácstalan voltam, miután január hetedikén megvolt a decemberi nagy zabálás utáni vérvételem, és elkezdtem egészségesen élni. Nem tudtam, hogy az imént felsorolt - és fel nem sorolt - módszerekből melyiket válasszam. Ugyanis mindegyik borzasztóan meggyőző volt, jó volt látni, hogy tudományos kísérletek igazolják az egyiknek a sikerét, hogy évtizedes tapasztalatok szólnak a másik mellett, hogy már bebizonyították a harmadik hatását, hogy mindenki tudja, hogy a negyedik miért igaz.
És rájöttem lassan, hogy kár a gőzért, mert nincs egészséges táplálkozás. Mert bármelyiket is választom, van legalább egy módszer, amit tudományosan és általában tapasztalati úton is alátámasztottak, és ami gyökeresen mást mond, mint a választott. Bármire és annak az ellenkezőjére is rámondják - és tudományosan alátámasztják -, hogy az a legjobb, az egyedül üdvözítő módszer. A tudomány bizony egy olcsó kis ringyó lett, jó pénzért felhasználható bárki oldalán.
Ha már legjobb nincs, sőt, igazán jó sincs, válasszunk legalább egy olyan módszert, amit sokan támadnak, akárcsak az embert, akinek a nevéhez a módszer kötődik. Akinek a módszerével kapcsolatban nekem is komoly fenntartásaim voltak, és akit, míg meg nem ismertem, kissé bolondnak gondoltam.
Kérem szépen, felvettem a kapcsolatot Schobert Norbival. Igen, a fitneszguruval, igen, ápdét Norbival, a ducitornás fickóval, aki már jó tíz éve égeti a zsírt, és, ahogyan sokan gondolják, gondoltam én is, gyakran magát. Nem kértem azt, hogy tömjön tele update ételekkel, szénhidrátcsökkentett, rost- és fehérjedús tésztákkal, húsokkal, ilyenek elkészítéséhez szükséges receptekkel, egyszerűen csak a véleményére voltam kíváncsi.
Aztán egyszer csak ott voltam az éttermében, ahol két nappal később a magyar kulturális és celebvilág olyan nagyságait látta vendégül, mint Ripli Zsuzsa, Szabó Zsófi, Árpa Attila - aki majdnem beválogatott a Lúzer FC-be annak idején - és Király Viktor. Konkrétan ott ültem, ahol 48 és még egy kicsi órával később Szabó Gyula bácsi állítólag remekül lovagló kislánya, és konkrétan olyan ételt ettem, amilyet ezek a csodás celebritások ettek az ország egyik majdnem legnézettebb csatornájának kamerái előtt (amely tévécsatornán történetesen és teljesen véletlenül nekem is volt módom mesélni a lassan másfél hónapja tartó emberkísérletemről).
Szóval ültem egy divatos étteremben, Norbi beszélt, a szénhidrátokról, arról, hogy hány kockacukornyi cukrot ettem meg a decemberi lakomázások idején, arról, hogy ő cukorbetegség-fóbiás, akinél mindig van vércukorszintmérő, arról, hogy mitől nem ment ugrott meg a vércukorszintem, az inzulinról és arról, hogy mi a hiperinzulitis vagy inzulinémia, erre már nem emlékszem pontosan.
Ugyanis közben ettem, szűzérmét libamájjal, salátával, Norbi-féle tésztával és limonádéval, előbbi tízszeres rostsűrűségű volt, ha jól jegyzeteltem, utóbbi cukor nélküli. Ez utóbbit, mondjuk úgy, teszteltem is: már az első korty előtt kilöttyentettem belőle egy kicsit a földre - hazudhatnám, hogy szándékosan -, majd hosszas szabadkozásba kezdtem, mire Norbi azt mondta, sebaj, feltörlik, és nem is fog ragadni, hiszen nincs benne cukor. Hahhh, most megfogtalak, gondoltam, és később, indulás előtt, amikor már kellően felszáradt, mintha Columbo hadnagy volnék, óvatosan beletapostam kicsit. De tényleg nem ragadt (viszont ha esetleg mégsem törölték fel, elmondhatom magamról, hogy a nyomomban jártak a celebek).
Nagyon gyenge szójátékkal kísérletezve azt mondhatnám, ez az első, kilöttyent csepp volt az utolsó a pohárban: eldöntöttem, kipróbálom a Norbi-féle módszert. Vagyis valami hasonlót Egyelőre ugyanis nem eszem update termékeket, nem vadászom ilyenekre a boltok polcain - azt sem tudom, persze megkérdezhettem volna, vannak-e külön update-boltok, vagy akár a sarki kisboltban is kaphatók -, egyszerűen csak kihagytam néhány ételt a menüből.
Nem eszem kenyeret. Sem kiflit, sem zsömlét, sem kelt vagy kifőtt tésztákat. Véget ért a könnyed éjszakai nasizás. Most először, ki tudja, hány év után, nem azzal telik a január, hogy eltüntetem a csokoládé télapókat és a megmaradt szaloncukrot. Az ebéd után nem ugrom át a cukrászdába egy kis somlói galuskáért vagy islerért, a sportot most már a szelet formájában is kerülöm. Akárcsak a főzeléket - általában liszttel habarják, rántják, sűrítik -, igyekszem kevés rizst enni.
És akkor viszont mit? Délelőttönként általában csak gyümölcsöt - két banán az óbudai piacon csak hetven forint, ráadásul defláció van, mert a hét elején még nyolcvan volt -, és persze reggelire is (van olyan teória, hogy reggel kell sokat enni, aztán napközben már csak csipegetni, de ez nekem gyötrelmesebb, mint Morvai Krisztinának hallgatni egy meghallgatáson, ha reggelizem, egész nap farkaséhes vagyok). Napközben aztán főként húsokat eszem salátákkal, sok zöldséggel, természetesen nem panírozott húsokat, hanem párolt, pecsenyének megsütött, grillezett vagy főtt húst.
Kivételes napok persze vannak: ettem például kolbászt és hurkát, de kenyér nélkül ezekből csak néhány falatot lehet, ha el akarom kerülni a gyomorfájást. Töltött káposztából decemberben azon viaskodtam, hogy hármat vagy négyet egyek-e - mármint tölteléket -, most egy is bőven elég volt. Azzal pedig már egyenesen kirúgtam a hámból, hogy rendeltem a már többször emlegetett kedvenc újlipótvárosi kisvendéglőmben egy cigánypecsenyét - köret helyett cézársalátával; hát, nem volt igazán csodás az összhatás (végül két evésre ki is tartott, bármennyire szeretem is).
Nos, így telt tehát tíz dolgos napom az egészséges életmód jegyében (múlt szerdától most péntekig). Szerdán 99.8 kiló voltam, péntek reggel már csak 94,9 - vagyis tíz deka híján 5 kilót adtam le. Ez lényegében napi felet jelent, tehát a fogyás első fázisában gyorsabban mentek lefelé a kilók, mint a hízáséban felfelé, amit nem hittem volna (még akkor sem, ha, mint korábban talán már írtam róla, nálam minden változás gyorsan elkezdődik).
Számolgathatnék, hogy ilyen ütemben hová juthatok február 6-ra, de mivel tudom, hogy ez most főleg a vízháztartásom átalakulása miatt volt, nem bízom el magam. Inkább csodálkozom azon, hogy a vérnyomásom stagnál - 130/100 környékén mozog, a csúcs az életmódváltás előtt 137/103 volt -, és még jobban csodálkozom a laboreredményeken. Megérkezett ugyanis a második is, és az elsővel összevetve megdöbbentő eredményt hozott.
A koleszterinszintem az emberkísérlet elején mért 7,3 mmol/liter szintről 7,2 mmol/literre csökkent - a HDL-koleszterinem 1,7-ről 1,6-ra -, míg a trigliceridem 2,34 mmol/literről 1,99-re esett (igaz, még mindkettő az egészséges határ fölött van). Úgy, hogy közben csak ettem, ettem és ettem. A vércukorszint most 5,4 lett, ami reálisnak tűnik, itthon 5 és 5,3 közötti értékeket mértem az életmódváltás előtti utolsó napokban.
Van viszont a gamma-GT (gamma glutamil-transzpepdidáz) értékem, az 33 U/L-ről 49 U/L-re ugrott, de ez szerencsére az én papírom szerint 8 és 61 között (más, tudományosan alátámasztott fejtegetések szerint 5 és 85 között) még egészséges; egyébként a növekedése a máj működésének zavaraira utalhat. Apropó, máj: decemberben voltak némi iszogatások is, ezt leállítottam, egészen péntek délutánig, amikor felbukkant a boltunkban az egyébként szinte mindig hiánycikk Becherovka, és nem bírtam nem megvenni. Egy kis erősödés nem árt még annak a
glutamil-transzpepdidáznak, úgy gondolom.