Amikor telített zsírokban gazdag ételeket eszünk, azok az agysejtekbe jutva gátolják azt a fékező rendszert, amelyik leállítaná elszabadult étvágyunkat, ezért éppen akkor nem hagyjuk abba az evést, amikor kellene.
Bonyolult idegrendszeri folyamatok indulnak meg a szervezetben, amikor már tele van a gyomrunk, de még továbbra is folytatjuk az étkezést. A testünk figyelmeztetne, hogy ennyi már elég volt, de ha valami finomat eszünk, nem hagyjuk abba. Az amerikai Deborah Clegg és munkatársai a Journal of Clinical Investigation folyóiratban írtak a jelenség okairól.
Étvágyunk szabályozásában két hormon játszik szerepet, a leptin és az inzulin. Az utóbbi vércukrot kormányozó jelentőségét valamennyire mindenki ismeri, a leptin nevének alapja pedig görög szó: leptos soványat, vékonyat jelent. Amikor eszünk, ezek a hormonok jelzik, hogy már jóllaktunk. Az amerikai kutatók feltárták, hogy bizonyos zsírsavak, amelyek az ételből fölszívódnak, eljutnak az idegsejtekig, és ott gátolják azt az idegi összeköttetést, amely a hormonok üzenetét továbbítják az étvágyunkat irányító rendszerhez.
A kísérleti patkányokat kezeltek háromféle módon. Egyik csoportnak közvetlenül az agyába juttattak különböző zsírokat. A második csoport tagjainak az agyba futó éren keresztül fecskendezték be a zsírt, végül a harmadik csoportban lévő állatok naponta háromszor a gyomrukba kapták a vizsgálati anyagokat.
A kutatók háromféle zsírt adtak patkányoknak. Az egyik telített zsír, palmitinsav volt, amely a tejnek, vajnak vagy a zsíros húsoknak egyik legfontosabb összetevője. A másik olajsav volt, amely az olívaolajnak egyik legjellemzőbb eleme. Végül többszörösen telítetlen zsírsavat is alkalmaztak. Az állatok mindhárom zsíros anyagot mindhárom módon kapták.
Kiderült, hogy a telített zsír, a palmitinsav gátolja azt az idegrendszeri folyamatot, amellyel a leptin és az inzulin jelzi szervezetünknek, hogy már eleget ettünk. A kétféle telítetlen zsírsavnak nincsen ilyen hatása.
"Ha olyasmit eszünk, amelyben sok a telített zsír, az agyunkban megakadályozza a hormonok étvágyat csökkentő tulajdonságát - magyarázta Clegg. - Emiatt ilyenkor tovább eszünk".
Ez a megfigyelés ugyan egyelőre csak állatokra vonatkozik, de elképzelhető, hogy a mechanizmus emberekben is hasonlóan működik.