Az amerikai Űrkutatási Hivatalnak (NASA) havonta 200 millió dollárjába kerül a flotta működés képes állapotban tartása. A három űrrepülőgépből álló flotta egyik tagja, a Discovery április 5-én szállna fel személyzetével az épülő Nemzetközi Űrállomásra, majd a tervek szerint a 29 éve tartó űrsiklóprogramot szeptember végén befejezettnek nyilvánítják.

A közelmúltban azonban változott a helyzet. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy az űrsiklókat az Orion típusú űrhajók váltják fel. Az űrhajónak, ami szakítást jelent a zsákutcának bizonyuló űrrepülőgép koncepciójával, és egyben visszatérést az Apollo-szerű kapszulákhoz, 2015-ben kellett volna elstartolnia, Obama amerikai elnök azonban a törölte a programot. Jelen helyzetben tehát nem lehet tudni, hogy mikor lesz újra asztronautákat az űrbe juttatni képes eszköze az amerikaiaknak, így felmerült, hogy a kérdések tisztázásáig hadrendben kéne tartani az űrsiklókat.

Az űrsiklók korszaka 1977-ben kezdődött az Enterprise nevű prototípussal. Ezen még nem volt hőpajzs, hajtómű, csak tesztrepüléseket végeztek vele a légkörben. Az első komoly utat a Columbia tette meg 1981-ben. Ez a gép robbant fel 2003-ban visszatérés közben a személyzet hét tagjával. A második űrrepülő a program időrendjében a Challenger volt, a gépet 1983-ban indították első útjára, de ez is felrobbant, 1986-ban, a tizedik küldetésen ugyancsak hétfős személyzettel. Az 1984-ben elkészült, mai napig aktív Discovery 2005-ben került veszélybe a visszatérés során. Az Atlantis 1985 októberében repült először. Az Endeavour a legfiatalabb űrsikló, amely 1992-ben készült el. Ez vitte fel annak idején a Hubble űrteleszkópot.

Számos törvényhozó nemrég sürgette az űrsiklóprogram időbeni kiterjesztését arra hivatkozva, hogy az űrrepülőgépek nélkül az Egyesült Államok ki lenne szolgáltatva az oroszoknak, illetve a Szojuz hordozórakétáiknak, ha folytatni akarják a Nemzetközi Űrállomás építését, használatát. A NASA mostani bejelentése egy újabb jele annak, hogy az űrsiklóprogram aktív marad.