Robert Wayne, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem evolúciós biológusa, a kutatás vezetője úgy véli, hogy a termékeny félholdnak nevezett területen – amely a mai Irak, Szíria, Libanon és Jordánia területének nagy részét foglalja magában – a civilizáció kifejlődésével egyidejűleg jelentek meg a mai kutyák elődei. Ugyanezen a területen háziasították a macskát, és innen ered sok más háziállat is.

A tanulmányban összehasonlították 85 kutyafajta kilencszáznál több egyede, valamint kétszáz, vadon élő szürkefarkas genetikai állományát. A minták a világ sok részéből származtak, beleértve Észak-Amerikát, Európát, Kelet-Ázsiát és a Közel-Keletet.

Az eddigi legnagyobb ilyen jellegű elemzésben molekuláris genetikai technikával kerestek 48 ezernél több jelzőrészt (markert) az állatok teljes DNS-állományában. A kutatók megállapítása szerint a kutyák túlnyomó többségének több egyedi genetikai markere volt közös a közel-keleti farkasokéval, mint a másutt élő farkasokéval. Némi rokoni kapcsolat az európai farkasok génállománya alapján is kimutatható volt.

Egyetlen említésre méltó kivétel, hogy genetikai kapcsolatot találtak kis számú kelet-ázsiai kutyafajta és a Kínában élő farkasok között, ami azt jelzi, hogy valamennyi keveredés lehetett közöttük.

A kutatás ellentmond egy korábbi genetikai tanulmánynak, amely szerint valamennyi kutya kelet-ázsiai eredetű. Az előző tanulmány azonban csak a mitokondriális DNS-re alapult, amely a teljes genetikai állománynak az a kis szakasza, amely a sejt energiaellátásáért felelős, mitokondrium nevű szervecskében található.

Az első archeológiai feljegyzések a kutyákról 31 ezer évvel ezelőttiek, egy dán doghoz hasonló állatra vonatkoznak, és Belgiumból származnak. Az első közel-keleti kutyák 12-13 ezer évvel ezelőtt jelentek meg. Mint Wayne elmondta, a mai kutyák 80 százaléka modern fajta, amely a viktoriánus kori tenyésztési láz óta alakult ki.