A NASA és több amerikai egyetem bolygókutató szakemberei néhány nappal ezelőtt tárták a nyilvánosság elé, hogy a Cassini űrszonda segítségével sikerült részletes információkhoz jutniuk a Szaturnusz körül keringő Titan hold belső felépítéséről. Az új eredmények szerint a gyűrűs bolygó legnagyobb kísérőjének belsejét nagyrészt keveredett állapotú, jeges-sziklás közeg tölti ki, ami szokatlan a Naprendszer hasonló égitestjeinek körében.

A Föld típusú bolygók és a legtöbb nagyméretű hold belsejében a különböző alkotóelemek egymástól élesen elkülönülő rétegek formájában vannak jelen. Ugyanakkor a Titan esetében úgy tűnik, hogy a felső, mintegy 500 kilométer vastag, tisztán jégből álló réteg alatt egy vegyes állapotú, jég-kőzet "kása" található. A keveredett réteg lehetséges magyarázata az, hogy a hold kialakulása lassabb, kevésbé dinamikus folyamatoknak köszönhető, és így a belső tartományok hőmérséklete sosem érte el a réteg-elkülönüléshez szükséges értéket. Ilyen belső szerkezetet korábban csak a Jupiter Callisto nevű holdjánál feltételeztek, de ezt az elméletet nem sikerült megbízható mérési adatokkal alátámasztani.

A Titan alapos vizsgálatát a Cassini szonda mozgásának igen pontos követése tette lehetővé. Az űreszköz 2006 februárja és 2008 júliusa között négy alkalommal közelítette meg a Szaturnusz legnagyobb holdját (a legnagyobb közelségek idején 1300-1900 kilométerre repülve el az égitest mellett), miközben a földi rádiótávcsövek folyamatosan rögzítették a szondáról érkező jeleket.

A mérések lehetővé tették, hogy a tőlünk több mint egy milliárd kilométerre lévő Cassini űrszonda sebességét a közelítések teljes időtartama alatt, percenkénti mintavételezéssel alig 5 ezred milliméter/másodperces pontossággal rögzítsék. A rendkívüli pontosságú adatsor elemzésével a kutatók képet alkothattak arról, hogyan változik percről percre a szondára ható gravitációs erő, és ebből vontak le következtetéseket a hold felépítésével kapcsolatban.

A mostani eredményeket – amelyeket a Science folyóirat március 12-i számában publikáltak – a szakemberek igen értékesnek tekintik, hiszen a külső bolygók holdrendszereinek fejlődéstörténete a mai napig nem tisztázott. Ugyanakkor a Titan még bőven tartogat rejtélyeket. A cikk szerzőinek következő célkitűzése az, hogy megfigyeljék a közvetlenül a hold felszíne alatt húzódó rétegben fellépő, a Szaturnusz által okozott árapály-hatásokat, és ez alapján eldöntsék, vajon tényleg jég, vagy esetleg folyékony óceán tölti-e ki a kérdéses tartományt. Ez az információ a Titan felszínén lévő metán létrejöttének és evolúciójának megismerése szempontjából lenne kulcsfontosságú.