Az apró sárgolyókból építkező fecskék költését az építőanyag hiánya, a régi fészkek megrongálódása, leesése vagy leverése nehezíti. A fecskéknek először meg kell keresniük a fészeképítőanyag-gyűjtő helyeket, innen a csőrükkel ki kell termelniük, meg kell formálniuk, majd a szájukban egyesével a költőhelyre kell szállítaniuk a sárgolyókat. Ott ezeket vízszintesen felfogatják a falra – ez lesz a fészek alapja –, majd ha kellően tart, rétegenként felfalazzák a fészekcsészét.

Mindeközben táplálkozniuk is kell, pótolva a vonulási, majd az udvarlási és fészeképítési kondícióvesztést – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kedden.

A műfészkek kihelyezésével a madárbarátok pótolhatják azokat a hiányosságokat, amelyeket a megváltozott környezet okoz. A legfontosabb szempont, hogy a hely megválasztásakor és a felhelyezéskor figyelembe kell venni a két fecskefaj – a füsti fecske és a molnárfecske – sajátos, egymástól eltérő fészekhelyigényét.

A füsti fecskék fészkei felülről nyitottak, a létfontosságú esővédelmet biztosító tető és a fészek pereme között legalább 5-10 centiméteres rés van, de akár több méter távolság is lehet. Mivel a fészkek felülről nyitottak, ez a faj nagyobb szabadságot élvez a fészkelőhelyek kiválasztásánál, ezért képesek istállókban, épületek belsejében, akár mélyen a tető síkja alatt fészkelni.

A molnárfecskék felülről zárt fészket építenek, amelyen csak egy kis bebúvó nyílást hagynak. A fészkek teteje nem sárból készül, ezt ma már szinte kizárólag az épületek vízszinteshez közeli felülete adja.