Szorgalmas galaxist találtak az univerzum távoli peremén, ahonnan a fény tízmilliárd évig vándorolt, míg a Földön észlelhették. Ez azt jelenti, hogy az asztronómusok által megfigyelt csillaggyártási nagyüzem több mint hárommilliárd évvel az ősrobbanás után működött ilyen intenzíven.

A megfigyeléseket a chilei Atacama-sivatagban lévő Európai Déli Obszervatórium (ESO) APEX (Atacama Pathfinder Experiment) távcsövével végezték brit csillagászok.

A csillagmagzatok nem mindenütt, egyenletesen elosztva képződnek az SMM J2 135-0102 katalógusjelű galaxisban. A jelek szerint négy fő térségben működik a csillagkeltető, és mindegyik százszor fényesebb, mint a Tejútrendszer bármely csillagképző régiója. Ez a galaxis évente 250 napszerű csillagnak ad életet.

A kutatók szerint a felfedezés újabb bizonyíték arra, hogy a korai univerzumban sok fiatal galaxis eshetett át a felfokozott csillagképzés időszakán. Ez a kozmikus pubertáskor időszaka volt.

"Nem értjük teljesen, hogy miért képződnek ilyen gyorsan a csillagok. Adataink alapján azonban arra következtethetünk, hogy a korai világegyetemben a csillaggyártás sokkal hatékonyabban zajlott, mint napjainkban" – hangsúlyozta Mark Swinbank, a Durham University kutatója. A kutatók reményei szerint sikerül összehasonlítani az SMM J2 135-0102 katalógusjelű galaxist a szomszédos galaxisokkal, hogy ily módon többet megtudjanak arról, miben különbözött a csillaggyártás a korai univerzumban.