A Gum 19 katalógusjelű halvány köd a Vela csillagképben figyelhető meg, távolsága mintegy 22 ezer fényév. Jelzését 1955-ben kapta, mikor Colin S. Gum ausztrál csillagász először állította össze a déli égbolt úgynevezett HII zónáinak katalógusát. A HII zónák azok a területek, ahol a hidrogén teljesen ionizált állapotban van. Ezek a régiók jól definiált hullámhosszúságú sugárzást bocsátanak ki, ami akkor keletkezik, amikor a protonok és az elektronok rekombinálódnak, azaz újra hidrogénatomokká egyesülnek, és ez a sugárzás egy jellegzetes fénylést ad ezeknek a kozmikus ködöknek.

A HII zónák alakja és textúrája változik az idővel, persze emberi léptékkel mérve észrevehetetlenül. Ha sci-fi szemmel nézzük, akkor a közepén közel függőlegesen áthúzódó keskeny, fényes, a ködöt egy sötét és egy ragyogó részre osztó sáv miatt a Gum 19 most éppen olyan, mint ahogyan ezekben a filmekben a "téridő-fodrozódásokat" ábrázolni szokták. Ha inkább biológus vénánk van, akkor pedig akár egy vitorláshalhoz is hasonlíthatjuk.

Az ESO által a Gum 19 ködről nyilvánosságra hozott új kép a La Silla csúcson üzemelő NTT (New Technology Telescope) távcsövön működő SOFI (Son of ISAAC) infravörös műszerrel rögzített felvételek alapján készült. A Gum 19 fényes részének gerjesztéséért és fényléséért a V391 Velorum jelű forró, mintegy 30 ezer fokos szuperóriás csillag felelős, melynek sugárzási maximuma a látható hullámhossz-tartomány kék végébe esik, és emiatt már jelentős számú olyan fotont is kibocsát, melyek képesek a hidrogén ionizálására. A változóként katalogizált csillag egyébként eléggé szeszélyes természetű, erős, anyaghéjak ledobásában megnyilvánuló aktivitása miatt fényességét gyakran és hirtelen változtatja.

A V391 Velorumhoz hasonló méretű csillagok azonban nem képesek sokáig az óriási mértékű energiaprodukcióra, egy viszonylag rövid, körülbelül 10 millió éves periódus után szupernóvaként fejezik be pályafutásukat. A robbanás során ledobott anyag jelentős hatást gyakorol a környezetre, és radikálisan megváltoztathatja a körülötte lévő köd alakját és színét. A V391 Velorum agóniája és az azt követő grandiózus halála is a mostanitól teljesen eltérő alakúvá, ha tetszik felismerhetetlenné formálhatja a Gum 19 ködöt, mégpedig csillagászati értelemben rendkívül rövid idő alatt.

A szeszélyes óriás környezetében zajlik a csillagkeletkezés. A HII zónák az aktív területek határait jelölik ki, melyeken belül nagy mennyiségű por és gáz kezdett a saját gravitációja hatására sűrűsödni és összehúzódni. Néhány millió év múlva ezek a csomók elegendően sűrűek lesznek ahhoz, hogy a centrumukban beinduljon a termonukleáris fúzió. Az új források által kibocsátott energia és csillagszél szintén hozzá fog járulni a Gum 19 köd alakjának formálásához.