Az Imperial College London kutatói háromdimenziós modellt alkottak annak az Archymylacris eggintoninak a kövületeiről, amelyet a modernkori csótányok, imádkozó sáskák és termeszek ősének tekintenek, írja a LiveScience. A rovar, amelynek kövületei 2-9 centiméter hosszúak és 4 centiméter szélesek, a karbon földtörténeti időszakban, 359-299 millió évvel ezelőtt élt. Ebben az időszakban az élővilág épp csak elkezdte a szárazföld meghódítását.

„A karbon időszakot néha a csótányok korának is nevezik, hiszen az Archymylacris eggintoninak és rokonságának fosszíliái nagy számban kerülnek elő világszerte. Ezek koruk legelterjedtebb rovarai voltak” – mondta Russel Garwood, a kutatás vezetője. A Garwood és kollégái által megalkotott háromdimenziós modell révén a tudósoknak először nyílik lehetőségük megvizsgálni, hogy milyen fizikai tulajdonságai segítségével boldogulhatott az Archymylacris eggintoni a korai erdők talaján. A modellnek köszönhetően kiderült, hogy az állat lábain valamiféle „tapadókorongok” voltak, azok segítségével volt képes olyan sima felületeken közlekedni, mint amilyenek a fák levelei. A tudósok szerint az egyedek valószínűleg a fák levelein, távol a ragadozóktól rakták le petéiket.

Az őscsótány végtagjain karmok is voltak, amelyek megkönnyítették a mászást olyan durva felületeken, mint a fakéreg. Így akár fákra is menekülhetett ellenségei elől, és a magasban található élelemforrással változatossá tehette étrendjét. Az őscsótány végtagjai meglehetősen hosszúak voltak, vagyis igen fürge lehetett, ha futni kellett. A rovar szájszerve olyan, mint a modernkori csótányoké, ebből kiindulva feltételezhető, hogy étrendje is hasonló volt: rothadó leveleket és rovarmaradványokat fogyasztott előszeretettel.