A kutatók megállapításaikat a gyapjas mamut hemoglobinjának vizsgálatából vonták le. A vérben található fehérje, a hemoglobin  feladata, hogy az oxigént a test sejtjeihez szállítsa, a hideg azonban általában gátolja azt a képességét, hogy leadja az oxigént.

Kanadai tudósok három, több tízezer éve élt szibériai mamut DNS-molekuláiból származó, hemoglobint kódoló gének felépítését határozták meg. A megállapított DNS-szekvenciát eztán RNS-molekulává alakították át, majd beillesztették egy E. coli baktériumba. A baktérium ezután hitelesen legyártotta a mamutfehérjét.

„Az eredményként kapott hemoglobin-molekulák nem különböznek attól, mintha visszamentünk volna az időben, és vérmintát vettünk volna egy valódi mamuttól" – magyarázta Kevin Campbell, a kanadai Manitobai Egyetem munkatársa, egy a kutatásról beszámoló tanulmány társszerzője.

Az „újraélesztett" mamutfehérje elemzésekor három eltérést találtak a hemoglobin-molekulában, amelyek nagyon alacsony hőmérsékleten is lehetővé tették, hogy a mamut vére eljuttassa az oxigént a sejtekhez. A genetikai alkalmazkodás nélkül a mamutok több energiát veszítettek volna télen, így több táplálékra lett volna szükségük.

A gyapjas mamut és a mai elefántok ősei az egyenlítői Afrika környékéről származtak, 1,2-2 millió évvel ezelőtt azonban a mamutok egy része északra vándorolt. A tanulmány szerzői szerint a mamutok most felfedezett genetikai specializációja tehette lehetővé, hogy a hidegebb környezethez alkalmazkodni tudjanak.